Orosz klinikai pszichológus, konfliktus- és szociálpedagógia szakértő Edgard Zaicev a szorongásos állapotok veszélyeiről és azok megszüntetésének hasznos praktikáiról beszél.
- A veszély nem mindig valós
- A pánikrohamok elfojtott szorongások
- A krónikus szorongás károsítja a szervezetet
- Az önismeret a szorongásmegelőzés alapja
A veszély nem mindig valós
A szorongás egy védekező mechanizmus, amely már ősidők óta segített az embereknek alkalmazkodni a veszélyes helyzetekhez. Depresszió vagy agresszió eredményeként jelentkezik.
Egyesek meneküléssel és elrejtőzéssel reagálnak a stresszre, míg mások harcolnak és harcolnak, ha fenyegetik őket. De különféle okok miatt, beleértve az erkölcsi irányelveket is, az ember nem mindig úgy cselekszik, ahogy akar.
Ennek eredményeként csapdába esik: a reflexek, a tudás és a tapasztalat olyan cselekvésre készteti, amit nem tud megtenni, ami miatt a depresszió vagy az agresszió elnyomva marad, és ingerültség, harag formájában emlékeztet magára.
Továbbá ezeknek a sérelmeknek a mátrixán keresztül az ember a világra tekint. A fájdalmas élményekre emlékeztető helyzetekben pedig arra számít, hogy valami rossz és kellemetlen történik. Ily módon a múlt traumái oda vezethetnek, hogy veszélyt lássunk ott, ahol ma nincs.
A szorongás egyik oka az ismeretlen. Ha egy személy ismeretlen helyzetbe kerül, amikor nincsenek kész viselkedési mintái, és nem tudja, hogyan alakítsa ki a sajátját, akkor zavart és stresszt fog tapasztalni.
A pánikrohamok elfojtott szorongások
A súlyos szorongásos rohamok pánikrohamként nyilvánulhatnak meg. Általában hirtelen jelennek meg, és egy sor autonóm tünet (gyors szívverés, légszomj), valamint a haláltól, megőrüléstől vagy rossz cselekedettől való indokolatlan félelem kíséri őket.
A pánikrohamok a szervezet azon mechanizmusa, amely felszabadítja azokat az érzelmeket, amelyeket egy személy a harag, a szorongás, a düh vagy a harag pillanatában blokkolt. A pánikrohamoktól szenvedő személy segítségre és védelem megnyugtatására vágyik. Ilyen körülmények között feltétlenül fel kell venni a kapcsolatot egy felsőfokú végzettséggel rendelkező szakemberrel – klinikai pszichológussal vagy pszichiáterrel.
A krónikus szorongás károsítja a szervezetet
Hasznos lehet a félelem és a szorongás olyan helyzetekben, ahol gyors reakcióra és összpontosításra van szükség.
A biológiai reakció beindítja az adrenalin termelődését, ami viszont stimulálja az izmokat, fokozza azok aktivitását, és aktívabbá teszi a tüdőt. Az oxigén beáramlása segít összeszedettebbnek és figyelmesebbnek érezni magát. De ez csak rövid időre szól. Amikor a stresszes helyzet elmúlik, a hormonális háttér normalizálódik, és a szervezetnek időre van szüksége a helyreállításhoz.
Ha egy személy folyamatosan szorongást tapasztal, a szervezetnek nincs ideje megbirkózni a felszabaduló adrenalin mennyiségével, ami pusztító folyamatokhoz vezet a szervezetben.
Sőt, az állandó szorongás krónikus szorongássá fejlődhet, amely tele van az erek, a szív, a légzőszervek betegségeivel, sőt az onkológiával is.
Az önismeret a szorongásmegelőzés alapja
Mindenekelőtt a szorongással való megbirkózás érdekében pontosan meg kell határozni, hogy milyen események okozzák azt, és milyen múltbeli tapasztalatokra utalnak. Néha elég megtalálni ezt a kiváltó okot, hogy a félelem elháruljon. Ezután meg kell tanulnia, hogyan hozhatja létre saját cselekvési algoritmusait az Ön számára legmegfelelőbb módon.
A személyes konzultációk gyakorlata azt mutatja, hogy a szorongás megelőzésében hatékonyak a légzéstechnikák és a meditációs folyamatok, amelyek során az ember megválaszolja magának a kérdéseket: „mi történik velem”, „miért pontosan”, „hogyan segíti ez a fejlődésemet”.
A válaszok elvezetik ahhoz, hogy megértse önmagát és életét: mit fog tenni fiatalkorában és idős korában, kaotikusan él, a kollektív tudattalan mintáit követve, vagy a saját tudatos útját járja.
Mielőtt azonban megengedné magának, hogy új lehetőségeket teremtsen, fontos, hogy rendezze a régi tapasztalatokat. Miért tiltotta meg az ember magának, hogy úgy döntsön, amire szüksége van? Ennek a tudatnak a folyamatában leggyakrabban olyan traumatikus pillanatok és múltbeli sérelmek jutnak eszébe, amelyeket meg kell bocsátani.
Utána könnyebb lesz félreértett kalandként fogadni a nehézségeket, és nem véletlenszerűen mozgó elektronnak, hanem életed irányítójának tekinteni magad.