Szabadulj meg a haszontalanságtól, redukáld vissza a formát egy alapvető geometrikus formára, koncentrálj a lényegre, ne zavarják el a részleteket, ne ragaszkodj a dolgokhoz, nyerj több teret az élethez, lélegezz szabadon… Ez a minimalizmus.
- Maximum minimum
- Minél kevesebb van, annál többet élünk
- A dísztárgy bűncselekmény
- Ágy? Felesleges luxus!
Gondolkodtál már azon, hogy mennyi mindenre van szükséged az élethez? Tedd fel magadnak ezt a kérdést. Szóval – tényleg szükséged van rájuk?
Hány ruha, könyv, dekorcikk vagy nem kívánt ajándék van a költözés után a dobozokban vagy a szekrényekben? Tényleg szükséged van rájuk? Mennyit takarít meg egy évben vagy csak egy hónapban, és mennyi pénzt költ rájuk?
Manapság gyakran az az érzésünk, hogy sok körülöttünk lévő dolog kezd megfojtani bennünket.
Néhány elem gyakorlatilag használhatatlan és zavarja. Megbotlunk bennük, és felgyülemlik rajtuk a por.
Ha ki akarjuk nyitni az ablakot, először meg kell mozgatni az asztalt a vázával, ha meg kell kerülnünk a kanapét, akkor ügyeljünk arra, hogy ne sértsük meg magunkat a komód sarkán…
Yulia Tychino, a BelNovosti webkiadvány dizájn és enteriőr szakértője a minimalizmus jegyében osztotta meg tippjeit a belsőépítészetről.
Maximum minimum
A modern társadalom problémája egyértelműen a fogyasztói életmódban, a dolgok felhalmozódásában rejlik. A stílusos vásárlás – ha valamelyik jól jön – bevett gyakorlat.
Az a kérdés, hogy hol tároljuk ezeket a dolgokat, arra késztetett bennünket, hogy megtanuljuk, hogyan használjuk ki az élettér minden centiméterét, minden zugát és rést, hogy tárolási helyként szolgálhasson. Miért legyen üres hely az ágy alatt, ha ott lehetne egy fiók? Miért kell a szekrényeknek a mennyezet alatt lenniük?
Bátorság kell megtenni az első lépést a felesleges dolgok (beleértve a bútorokat is) kidobása felé, és erre nem mindenki képes. A dolgoktól való megszabadulás azonban megtanít arra, hogy gondolkodjunk azon, mi a fontos az életben, és fontossági sorrendet állítsunk fel, valamint a gyakorlatias gondolkodásra. A szabad térben mi magunk is könnyebbnek, szabadabbnak érezzük magunkat, rendben tartjuk magunkat. Ráadásul azok a tárgyak, amelyeket már nem használunk, valóban hasznosak lehetnek mások számára.
Minél kevesebb van, annál többet élünk
Így a minimalizmus a maximális életteret jelenti. Az ilyen stílusú belső tér tiszta, szellős, világos és nyitott. Egyesek steril környezetnek mondanák, mások egészségesnek és józannak mondanák.
Gyakran a fehér dominál, amit a fa egészít ki. Itt fontos az épületelemek és bútorok minimális mennyisége (lehetőleg ne legyenek válaszfalak, fülkék, dekoratív stukkó a mennyezeten), minden elemnek, minden lépcsőnek vagy falnak saját funkciója kell, hogy legyen. A minimalizmus azonban nem jelent nulla dekorativitást. Magának az anyagoknak a megválasztásából áll, általában beton, fém és üveg, amelyeknek jó minőségűnek kell lenniük.
Az összes háztartási felszerelés csökkenése és a felesleges dolgok hiánya miatt textúrája vagy mintája kiemelkedik. Használhat valami jellegzeteset is, például festményt, szobrot vagy érdekes bútort (például színes széket), hogy életre keltse a teret.
A szabály azonban az, hogy egyszerre legfeljebb három szín kombinálható. Célszerű tolóajtókat is használni, egyszerű, a környezettel összhangban lévő lámpákat elhelyezni.
Ami például a konyhákat illeti, a készülékeket egy egységbe kell integrálni. Az eredmény egyöntetű és rendezett lesz, és sokkal kevésbé lesz tisztítható, így több szabadidőd lesz.
A dísztárgy bűncselekmény
A minimalizmus nem csak egy aktuális trend, mint amilyennek látszik. Gyökerei a 20. század első felére nyúlnak vissza, alapelveit (vagyis az egyszerű formák céltudatos felépítését, a látványosságtól és mechanikusságtól való mentesség, a zsúfoltság és a bonyolultság geometriai egyszerűséggel való helyettesítése) már a funkcionalista építészek is alkalmazták. .
Maga Adolf Loos kiváló minőségű, drága anyagokat használt, és azzal érvelt, hogy a díszítés bűncselekmény. A funkcionalizmushoz hasonlóan a minimalizmust is a japán művészet ihlette.
Ágy? Felesleges luxus!
Sokan a minimalizmust nem dizájnelemnek, hanem életmódnak tekintik. Japánban megszületett az úgynevezett danshari technika, amely megtanít eldobni a felesleges dolgokat, megszabadulni a meglévőktől és egyben ráébredni, hogy függünk-e azok felhalmozódásától.
Például a japán Fumio Sasaki, akinek már nincs ágya a lakásában, ezt a technikát a végletekig vitte. „Szeretek azon gondolkodni, hogy a hozzám hasonló hétköznapi emberek hogyan találhatják meg az igazi boldogságot az életben. És elárulom, hogy az új dolgok csak nagyon rövid ideig biztosítják ezt” – mondja. Ezért egyes minimalisták is inkább ágy nélkül alszanak, és a padlón alszanak. Ami egyébként nagyon hasznos eszköz a gerinc egészsége szempontjából.