A félelem és a szorongás nemcsak a felnőttek, hanem a fiatalok körében is erős érzelmeket válthat ki. A járvány okozta elhúzódó elszigeteltség stresszt és szorongást okozott a legtöbb fiatal számára. Daina Škuškovnika, a Turība School of Business egyetemi docense bővebben mesél arról, hogyan lehet felismerni azokat a jeleket, amelyek azt jeleznék, hogy szakemberhez kell fordulni, és milyen módszerekkel, tevékenységekkel lehetne csökkenteni a szorongást, a depressziót és az érzelmi egyensúlyhiányt. Véleménye szerint kifejti, hogy a probléma felismerése, a feszültség tudatos csökkentése fizikai tevékenységekkel, a terv kidolgozása és végrehajtása, a közeli emberek bevonása segít a szorongás és a stressz csökkentésében.
1. A probléma felismerése
Kezdetben gyakran nem észlelünk változást érzelmi egészségi állapotunkban. A problémákat csak akkor vesszük észre, ha elértünk egy bizonyos kritikus határt. A problémák megoldásához el kell ismerni azokat. Jelenleg mindannyian változó helyzetben vagyunk a korlátozások miatt. Minden változás stresszt okoz. A világjárvány kezdetén sokkos fázisban voltunk – volt tudatlanság, tisztázatlan helyzet, információhiány. Lassan átjutottunk az elutasítás fázisába – hittük, hogy nincsenek problémák, valaki gyorsan megoldja, személy szerint rám nem vonatkoznak a korlátozások. Jelenleg a tagadás fázist többnyire felváltotta a harag fázisa, amely két szélsőséges megnyilvánulásban is megnyilvánulhat – a bűnös keresése önmagán kívül vagy – önmagán belül. Harag magamra – önostorozás, amiért nem vagyok sikeres, épelméjű, hatékony és egyébként jó ember, nem sportolok elég gyakran, nem étkezem megfelelően, nem töltök elég időt a hozzám közel álló emberekkel, a gyerekeimmel, amiért nem tudok foglalkozz fontos dolgokkal, foglalkozz a zavaró gondolatokkal – olyan depresszív hangulatot kelt, ami lerombolja az önbecsülést. Célzott beszélgetés közeli emberekkel: családtagokkal, szintén hasonló helyzetben lévő barátokkal, szakemberrel is segíthet felismerni a problémák okát, elemezni és megérteni, mi lenne a leghatékonyabb megoldás.
2. Fizikai tevékenységek, mint gyógyszer a feszültség ellen
Miután felismertük a probléma létezését, fontos a fizikai feszültség csökkentése. A fizikai tevékenységek során az agy több hormont bocsát ki, amelyek befolyásolják a hangulatot. Tudomásul kell venni, hogy a megszokott napi ritmus már nem áll rendelkezésre, ezért más, jelenleg nem tiltott fizikai tevékenységeket kell keresni, amelyek ezt a feszültséget levezetnék. Sok lehetőség van, csak meg kell akarni találni, egy egyszerű séta is javíthatja a közérzetet. Emlékeztetve arra, hogy különböző típusú fizikai tevékenységek csak egy háztartáson belül lehetségesek, a legközelebbi családtagjainkat is bevonjuk a közös tevékenységekbe. Ilyen például az az időszak, amikor megismerhetjük a közvetlen környezetet, amire a mindennapi munka forgatagában nem volt időnk.
3 Finommotorika
A finommotorika minden bizonnyal segít csökkenteni a szorongást és a stresszt, lehetőséget ad arra, hogy mind fizikailag, mind érzelmileg elfoglalja magát, megnyugvást leljen a stresszes pillanatokban, és lehetővé teszi a képzelet hasznosítását és hosszú távú érzelmi kapcsolat kialakítását is. A finom motoros készségek a belső béke érzésének megteremtésén alapulnak. A mozgáskoordinációhoz kapcsolódik, melynek során finom és precíz cselekvéseket kell végrehajtani. E folyamat során megnyugodunk és pihentetjük elménket. A finommotorikát olyan finom tevékenységek tartalmazzák, mint a kismodellek készítése, horgolás/kötés, mandalák színezése, rajzolás, festés, valamint hangszeres játék (az interneten található ajánlat segítségével tanulható) és egyéb kifejezések amire a hétköznapi életben nincs elég idő.
4. A terv kidolgozása
Amikor csökkentettük a fizikai tevékenységekkel kapcsolatos feszültséget, ideje kidolgozni egy tervet. A járvány sokakat arra késztetett, hogy változtassák meg mindennapi szokásaikat, és újak után nézzenek. Szeretteinkkel közösen megbeszéljük, hogyan érezzük magunkat most, hogyan szeretnénk érezni magunkat, mi segíthetne abban, hogy jobban érezzük magunkat. Talán meg kellene állapodnunk egy új napirendben az otthonunkban – milyen gyakran találkozunk együtt, hogy együtt együnk, beszélgessünk arról, hogy mi ment ma jól, mi nem? És akkor – ötletroham – mit, mikor, hogyan tehetnénk együtt, hogy több pozitív érzelmet szerezzünk, jobban érezzük magunkat. Lehetséges, hogy egy családban beszélni kell arról, hogy a család minden tagja eltölthet egy bizonyos időt egyedül. Meg lehet oldani, csak át kell gondolni és minden családtag kívánságát tiszteletben kell állapodni.
5. Családdal és közeli emberekkel együtt töltött idő
Ezt az időt arra kell fordítani, hogy több időt szánjon közeli emberekre, családra. Nem hiába mondják, hogy a beszélgetések gyakran gyógyítanak. Ha korábban a munka miatt kevés volt az idő a családra, most otthon lévén, jutunk erre az időre a beszélgetésekre. Talán ezeknek a beszélgetéseknek a segítségével javulnak a kölcsönös kapcsolatok, ami segít elkerülni a zárkózottságot. Soha nem késő elkezdeni együtt tölteni az időt, beszélgetni, társasjátékozni, sétálni és megbeszélni a napi eseményeket.
6. Kommunikáljunk!
A mai világban a rendkívüli helyzet miatti megszorítások ellenére nagyon sok emberrel lehet kommunikálni. Vállaljunk felelősséget, hívjunk, beszélgessünk! Egyrészt azért, mert ezzel a beszélgetéssel segíthetünk egy közeli embernek meglátni a fényt az alagút végén, másrészt azért, mert nekünk könnyebb lesz. Megmutatjuk a kezdeményezést – tartunk távoli teaivó estéket, közös távoli születésnapi bulikat, közös távoli beszélgetéseket naplementekor. Már most mondhatjuk, hogy nem jó, nem az igazi, nem fogom megtenni, mert nem csinálom, úgy akarom, ahogy eddig volt. De – lehetünk azok, akik ezt az időt képességeik kihívásának tekintik – felismerik a problémát, dolgozzanak ki tervet, valósítsák meg és pozitív érzelmeket szerezzenek.
