Az első információ az árpa zabkása étkezéséről körülbelül 10 000 évvel ezelőtt jelent meg.
Volt idő, amikor ezt a gabonát csak a királyi asztalra tekintették méltónak. Ezt az árpa gabonaterméket többször is említi a Biblia.
A szovjet időkben a gyöngyárpa termelése és forgalmazása a Szovjetunióban szinte ipari méreteket öltött.
Mindez annak a ténynek köszönhető, hogy az árpa hatalmas mennyiségű vitamint és ásványi anyagot tartalmaz. Króm, kálium, vas, kalcium, cink, sőt foszfor, D-, A-, PP-, B-vitaminok, jelentős mennyiségű rost (több mint a búzadarában), sok fehérje (sőt ennek aminosav-összetétele A zabkása nagyon gazdag, még lizint is tartalmaz, ami szükséges a kollagénszálak megfelelő képződéséhez, azaz eltünteti a ráncokat, simává és rugalmassá teszi a bőrt).
Az árpa a szelénnek köszönhetően erős antioxidáns is.
Az asztalra kerülő árpa vitathatatlan választás a szívkoszorúér-betegségek kezelésére, az érelmeszesedés megelőzésére és megfékezésére, legyengült immunitás mellett.
Az árpa zabkása főzése könnyű és egyszerű, köretként szinte univerzális, gabonaféléket is adhatunk a leveshez, új ízt, gazdagságot adva neki. Rengeteg recept létezik az árpához és az azon alapuló ételekhez.
A nyálkás és (vagy) pépesített árpaleves kímélő diétához nagyon alkalmas.
Az árpafőzeteket ősidők óta sikeresen alkalmazzák májbetegségek kezelésére, laktáció fokozására, különféle betegségek kezelésében vértisztító, vizelethajtó, köptető hatású. A gyöngy árpa helyreállító hatása is nagyszerű.
Érdemes hozzátenni, hogy a csíráztatott árpaliszt (maláta) főzete gátolja a daganat növekedését a rák kialakulásakor.
