Lehet, hogy nehéznek tűnik elhinni, de volt idő, amikor az angolok eladták a feleségüket, mint az állatokat. Ez egészen a 20. század elejéig történt, utoljára 1913-ból említik ezt a szokást. A nőket kötélen vitték a piacra, és eladták a legtöbbet licitálónak. De miért volt az angoloknál ez a szokás, és mi értelme volt ennek a gyakorlatnak?
Miért adták el az angolok a feleségüket még egy korsó sörért is / Fotó: Videófelvétel
A középkori Angliában a házasságok elsősorban gazdasági jellegűek voltak. Ezenkívül a partnereknek csak beleegyezési életkorúnak kellett lenniük (lányoknál 12, fiúknál 14 évesek), és nem volt szükség hivatalos személyre, mivel ezeket a házasságokat általában sehol nem jegyezték be.
Ha a házastársak már nem értették meg vagy nem szerették egymást, a válás nem feltétlenül volt lehetőség, mivel drága és bonyolult. A hivatalos elváláshoz a házaspárnak külön parlamenti jóváhagyásra, valamint az egyház áldására volt szüksége. Mindezek az erőfeszítések – mai értékre átszámítva – körülbelül 15 000 fontba kerültek. Olyan összeg, amit kevés angol engedhet meg magának.
Még egy korsó sör mellett is odaadták a feleségüket
Tehát a viktoriánus korszakban egy meglehetősen népszerű módja annak, hogy olcsón és gyorsan véget vessünk egy rossz házasságnak, a „feleség eladása”. A férfiak az eladás nyilvánosságra hozatala után a derekuk, nyakuk vagy kezük köré kötözve, kötéllel egyszerűen kivitték őket a piacra. Aztán árverésre bocsátotta. Miután egy másik férfi megvette, az előző házasság semmisnek minősült, és az új vevő anyagi felelősséggel tartozott új feleségéért – írja a . Bár az aukciók piacokon vagy vásárokon zajlanak, néha az eladások más helyeken, például szállodákban vagy bárokban zajlottak, és a férfiak egy korsó sört is elfogadtak cserébe.
Mindenesetre az 1753-as házassági törvény elfogadása után és egészen a 19. század közepéig úgy tűnik, hogy a feleség árverésen történő eladása egyre népszerűbb lett, különösen a közemberek körében, akiknek egyébként nem volt gyakorlati módja a különválásra.
