Lásd, ahogy a kutya harapja a farkát Furcsának tűnhet, de az igazság az, hogy ennek több oka is van. Ennek megértése elengedhetetlen a probléma megoldásához és megoldáshoz, ha például a kutya unatkozik, mert nem kapja meg a szükséges stimulációt.
Okok, amiért a kutya harapja a farkát
Sok esetben, ha a kutya felveszi ezt a viselkedést, ez annak a jele a stimuláció hiánya vagy az unalom. A kutyák fajtától és életkortól függetlenül aktív lények, akiknek rendszeres mozgásra és játékra van szükségük ahhoz, hogy boldogok és egészségesek maradjanak.
A stressz és a szorongás is kiválthatja ezt a viselkedést. A kutyák túlterheltnek érezhetik magukat különböző helyzetekben, mint pl változások a környezetben, kényelmetlen társas interakciók vagy akár egészségügyi problémák. A farok harapása a stressz és a szorongás kezelésének egyik módja lehet, hasonlóan ahhoz, ahogy az emberek rágják a körmünket stresszes helyzetekben.
Továbbá a allergiák és bőrproblémák Azt is okozhatják, hogy a kutya megharapja a farkát. Az ételallergiák vagy a környezeti allergének intenzív viszketést okozhatnak a kutyák bőrén, aminek következtében kényszeresen harapják és nyalják magukat, beleértve a farkukat is. Súlyosabb esetekben a bolhák és a kullancsok is vétkesek lehetnek ebben a viselkedésben.
Ehhez hozzá kell tennünk, hogy előfordulhatnak olyan egészségügyi problémák, mint pl farkasérülések, törések vagy akár fertőzések. Ezekben az esetekben normális, ha a kutya a farkába harap, hogy ösztönösen enyhítse a fájdalmat. Fontos, hogy alaposan megvizsgáljuk a farkat, valamint a környező területet, hogy kizárjunk bármilyen fizikai problémát.
És végül, a magány is vezethet ehhez a viselkedéshez. A kutyák társas állatok, akiknek szükségük van más kutyák és emberek társaságára. Ezt szem előtt tartva, a hosszan tartó magány miatt a kutya megharaphatja a farkát, hogy felhívja magára a figyelmet, vagy megpróbálja enyhíteni az unalmat.
Röviden: több is van okai annak, hogy egy kutya megharaphatja a farkát, kezdve az unalomtól és a stimuláció hiányától a stresszig és az egészségügyi problémákig. Ha a viselkedés továbbra is fennáll vagy romlik, feltétlenül konzultáljon állatorvossal a probléma megoldása és az állat jólétének biztosítása érdekében. És sok esetben könnyen megoldható megfelelő stimulációval vagy társasággal.
