Néha az anyukák és az apukák elvesztik a türelmüket, és sikoltozni kezdenek egy nyugtalan és kezéből kikerült gyerekkel.
Eleinte ez a megközelítés hatásosnak tűnhet: a megrémült baba dühös szülőket látva halkabban kezd viselkedni.
Később azonban kiderül, hogy a sikoltozás csak ront a helyzeten.
Nézzük meg, miért jobb gyereknevelés közben nyugodtnak maradni, mint felemelni a hangját.
Miért nem szabad kiabálni a gyerekekkel?
A kiabálás csak első pillantásra tűnik hatékony módszernek a baba befolyásolására.
Valójában a gyermek sokkal jobban érzékeli a nyugodt hangot, mint a sikoltozást.
Beszéljen visszafogottan. És néha csend van. Elsőre úgy tűnhet, hogy a fia vagy a lánya egyáltalán nem hallgat rád.
Egy dolog később biztosan kiderül, hogy ezzel a megközelítéssel válik a baba engedelmessé. Hiszen azt látja, hogy a szülő magabiztos és nem zavart.
Figyelembe kell venni, hogy a sikoltozó személy saját maga (aggodalmaskodik és stresszel szembesül) és annak, akivel kiabál (a gyerek megijed) helyzetét rontja.
És ha a sikolyok állandóvá válnak, akkor a baba végül nem figyel rájuk.
A sikoltozásnak csak veszélyes helyzetben van értelme. Ne használja a sikoltozást oktatási technikaként.
