Egy baráti beszélgetés után hazatérve egy megállíthatatlan mentális kerék kezdete lehet. A perfekcionisták hajlamosak arra, hogy minden egyes részletét elemezzék annak, amit mondtak, keresve az esetleges hibákat. Az az érzés, hogy túl intenzív voltam, vagy túl sokat beszéltem, a gondolatok végtelen körforgásává válik, tele kétségekkel, hogy vajon nem sikerült-e valami rosszul.
Alejandra de Pedro, a közösségi médiában nagyon népszerű pszichológus elmagyarázza, hogy ez a viselkedés szorosan összefügg a szorongással és azzal az igénnyel, hogy állandóan ellenőrizni kell, minden rendben van-e. A WhatsApp-beszélgetések ellenőrzése, a közvetett megkérdezés, hogy valaki feldúlt volt-e, vagy másokkal való megerősítés, hogy valami nincs a helyén, olyan gyakori reakciók, amelyek bár enyhülést keresnek, csak súlyosbítják a problémát.
A szociális szorongás körforgása
Amikor nem tudod abbahagyni a gondolkodást azon, hogy mit mondtál.
A kulcs egy olyan dolog, amit a pszichológusok kognitív disszonanciának neveznek: ez az ütközés a magunkról alkotott kép, amit jó emberként élünk meg, és annak a lehetősége között, hogy esetleg kárt okoztunk, még ha akaratlanul is. Hogy csökkentsük ezt a kellemetlenséget, megpróbáljuk megnyugtatni magunkat, hogy semmi komoly nem történt, de ezzel elkerüljük, hogy szembenézzünk az igazi félelemmel: elfogadjuk, hogy nem vagyunk tökéletesek.
Itt jön a képbe az árnyék híres fogalma, amelyet Carl Jung úgy definiált, hogy az a részünk, amelyet inkább elrejtünk, mert nem illik bele önmagunk legjobb verziójába. Nem a szétszórtságról vagy a szimpatikus mániákról van szó, hanem azokról a vonásokról, amelyeket nem akarunk elismerni, mint például az önzés, a büszkeség vagy az irigység. De Pedro kitart amellett, hogy személyiségünk e sötétebbik részének elfogadása alapvető fontosságú ahhoz, hogy ne büntessük magunkat minden apró kudarcért.
Végső soron arról van szó, hogy elengedjük ezt a nyomást. Nem kell mindennek, amit mondunk, mindenkinek tetszeni, és ha tévedünk, az nem jelenti azt, hogy rossz emberek vagyunk. Nem a múlt kijavításáról van szó, hanem arról, hogy megtanuljuk, hogy ne ismételjük meg, tudva, hogy úgyis újra hibázni fogunk, mert emberek vagyunk – mondja a pszichológus.
Hector Farrés
A tanulság egyértelmű: lazíts, vedd tudomásul, hogy nem vagy tökéletes, és nem is kell annak lenned. A barátaid értékelnek téged a fényeiddel és árnyékaiddal együtt, úgyhogy ne pazarold az energiádat hibák keresésére ott, ahol valószínűleg nincsenek is.
