Vlad Tepest, a hírhedt „Karóbahúzót” Mátyás király parancsára vetették a budavári Labirintus mélyére 1462-ben, ahol több mint egy évtizeden át sínylődött egy sötét és nyirkos cellában.
De a fogság hátterében nem csupán a havasalföldi fejedelem legendás kegyetlensége állt, hanem egy zseniálisan kitervelt politikai játszma. A magyar uralkodónak ugyanis sürgősen indokra volt szüksége, hogy elszámoljon a pápának a török elleni hadjáratra kapott, de más célokra fordított hatalmas pénzösszegekkel.
A budai Várhegy alatt húzódó, több kilométer hosszú barlangrendszer tökéletes helyszín volt a titkolózáshoz. Itt, a mésztufa falak között, a külvilágtól teljesen elzárva tartották a férfit, akitől akkoriban egész Európa rettegett. A középkori börtönviszonyok között a Labirintus mélye a biztos felejtést jelentette mindenki más számára, kivéve Vlad Tepest.
A fogság körülményei korántsem voltak kényelmesek, hiszen a barlang levegője állandóan hideg és párás maradt, ami kikezdte a legszívósabb harcos egészségét is. Vlad Tepes elszigeteltsége és a föld alatti magány állítólag csak tovább táplálta sötét gondolatait és bosszúvágyát. A kortárs krónikások szerint a fejedelem még a cellájában is apró állatokat kínzott meg, ami segített fenntartani félelmetes hírnevét a börtönőrök körében. Mátyás pedig közben tudatosan terjesztette a „Drakula-legendát” a nyugati udvarokban, hogy igazolja egykori szövetségese elárulását és saját döntéseinek jogosságát.
A budavári fogság nem csupán büntetés volt, hanem a történelem egyik legkorábbi és leghatékonyabb lejáratókampánya: Mátyás itt formálta át a kegyetlen hadvezért a kereszténység ellenségévé és démoni szörnnyé.
A hamisított levelek és a politikai árulás
A történészek mai álláspontja szerint Vlad Tepes bűnössége korántsem volt egyértelmű. Mátyás király emberei három olyan levelet is „találtak”, amelyekben a havasalföldi fejedelem állítólag szövetséget ajánlott a török szultánnak Magyarország ellen. Ezek a dokumentumok azonban gyanúsan kapóra jöttek az uralkodónak a nemzetközi presztízse megőrzéséhez.
A Labirintus legmélyebb pontján ma is megtekinthető az úgynevezett „Drakula-terem”, amely a történelmi tények és a hátborzongató fikció találkozási pontja. Itt a látogatók megérthetik, hogyan vált a valóságos történelmi alakból az irodalmi vámpír prototípusa a budai sziklák között töltött évek alatt. A kiállítás részletesen bemutatja a korszak eszközeit és a fogság fizikai valóságát.
Amit minden látogatónak tudnia kell a Labirintusról:
- A „Drakula-terem” misztériuma: A barlangrendszer legmélyebb és legsötétebb pontja, ahol a legenda szerint a fejedelem a legtöbb időt töltötte.
- Tíz év sötétség: Vlad Tepes 1462 és 1474 között volt Mátyás foglya, ebből az első éveket töltötte a vár alatti sziklákban.
- Viaszfigurák és árnyak: A jelenlegi tárlat élethűen idézi meg a kor hangulatát, néhol kifejezetten nyomasztó módon.
- A politikai alku vége: A fogság végül egy házassággal zárult; Tepes feleségül vette Mátyás egyik rokona, Szilágyi Erzsébet unokahúgát, hogy visszanyerje szabadságát.
A budavári Labirintus ma is látogatható mélye nemcsak a történelemről mesél, hanem arról is, hogyan válik a politika és a mitológia szétválaszthatatlanul eggyé. Vajon a látogatók által érzett hűvös fuvallat csak a barlang természetes huzata, vagy a Karóbahúzó nyugtalan szelleme kísért még mindig a folyosókon? A válasz a sötét falak között várja azokat, akik elég bátrak aláereszkedni.
