A nyári lakosok számára nincs rosszabb, mint több kosár keserű uborkát termeszteni, amelyeket még sóval és szósszal sem lehet megenni.
A kertészek igyekeznek elérni, hogy az uborka ne szenvedjen szomjúságot, ugyanakkor ne pusztuljon el a pangó víz miatt. Táplálkoznak, fellazítják a talajt és remélik, hogy a betakarítás minden várakozást felülmúl.
De néha nem a törődés, hanem a változatosság a lényeg. Vannak olyan fajták, amelyekben önmagukban is van keserűség, és a nem megfelelő gondozás csak fokozza azt.
A tapasztalt kertészek olyan fajtákat azonosítottak, amelyek leggyakrabban kellemetlen ízükkel csalódást okoznak. Náluk minden kisebb mulasztás végzetes következményekkel jár.
Amikor a környezet stresszes körülményeket teremt az uborka számára, felhalmozódnak egy védőanyag, amely keserűséget vált ki. Leggyakrabban ez a régi fajtákban történik, például „Versenytárs” és „Altai”.
A modern fajták nem keserűek. A szakértők azt tanácsolják, hogy vegyék az első generációs és önbeporzó hibrideket.
