A legtöbb szülő szinte úgy érzékeli gyermeke házi feladatát, mintha a sajátja lenne.
Így hát az anyukák és apukák tankönyvekkel (sőt néha megoldási könyvekkel) vértezik fel magukat, és próbálnak megoldani problémákat, hogy később ellenőrizzék gyermekeik munkáját.
Egyrészt ez a helyes álláspont: az irányítás nem engedi a gyereket ellazulni, és akkor is „kényszeríti” a feladatok elvégzésére, ha nem akarja.
Kevesebb a rossz jegy, és a tanárokat dicsérik a szorgalmas felkészülésért.
A haladó szakértők azonban úgy vélik, hogy ez a módszer elavulttá vált. A gyereknek több szabadságot és motivációt kell adni, nem kontrollt.
Ha folyamatosan vele van, akkor a gyermek csak neked kezdi el a házi feladatot, mivel továbbra sem látja értelmét sem a házi feladatnak, sem általában az iskolai feladatnak.
Ezért érdemes megfelelően motiválni a gyermekeidet, és csak akkor érkezni a segítségedre, ha nélküled nem tud megbirkózni.
Ne feledje, hogy erőszakkal nem lehet kedves. De ha a gyerekeket minőségi érvekkel állítja elő az oktatás előnyeiről, akkor maga a gyermek elkezdi próbálkozni.
Fotó: Pixabay
