A legtöbb embernél az elhízás fő oka a fruktóz. Ez a coloradói tudósok szerint, akiknek bizonyítékuk van egy régóta pletykált hipotézisre. A fruktóz, mint egyszerű cukor, minden szacharózmolekulában (répa- és nádcukor) megtalálható, a méz felét teszi ki, és része az élelmiszeriparban használt szirupoknak is.
Szervezetünk azonban nem tudja, hogyan égesse el a fruktózt, mint a glükózt, hanem fehér zsírrá alakítja, amit a hasban és a bőr alatt raktároz el. Coloradói szakértők szerint a mai nyugati emberek étrendjében lévő fruktózfelesleg az oka annak, hogy a világnak ezen a részén már most is több az elhízott, mint a normál alkatúakban.
„Bár gyakorlatilag minden hipotézis elismeri a rendkívül feldolgozott és egészségtelen élelmiszerek korlátozásának fontosságát, továbbra sem világos, hogy a hangsúlyt a cukorbevitel csökkentésére kell-e helyezni. Az Egyesült Államokban a magas fruktóztartalmú kukoricaszirup több ezer termékben található, a kenyértől és a fehérjeszeletektől az édességekig. Legalább az 1990-es évek óta az Egyesült Államok kormánya támogatást fizet a gazdáknak olyan termékek termesztéséért, amelyekből gyorsételeket lehet készíteni. A támogatások segítenek alacsonyan tartani az árakat, lehetővé téve az élelmiszergyártók számára, hogy magasan feldolgozott élelmiszereket állítsanak elő, amelyek hozzájárulnak az elhízás növekedéséhez az Egyesült Államokban, ami magasabb, mint a többi gazdag országban.” mondják a tudósok.
A szervezetben a fruktóz trigliceridekkel – a zsír rövid formájával – egyesülve fehér zsírokat képez, amelyek nagyon károsak az egészségre, ha feleslegben vannak a szervezetben. Ez az oka annak, hogy azok, akiknek étrendje fruktózban és trigliceridben is gazdag, nagyobb valószínűséggel elhízottak.
„A fruktóz az, ami az anyagcserénket alacsony teljesítményű üzemmódba állítja, és elveszíti az étvágyunk feletti kontrollt.” magyarázza Dr. Richard Johnson, a Colorado Egyetemről.
Az emberek által fogyasztott szénhidrátok és zsírok többsége helyettesíti az ATP energiahordozó molekula szintjét, amely képes a sejteket mozgásra, osztódásra és a túléléshez szükséges alapvető funkciók elvégzésére. Ez beindítja a leptin nevű hormon felszabadulását, ami jelzi az agynak, hogy ideje abbahagyni az evést. Amikor azonban a fruktóz a májban metabolizálódik, az ATP energiaforrásaként használják fel. Ez csökkenti az üzemanyagszintet a sejtekben, és rontja a szervezet azon képességét, hogy a raktározott zsírt energiaként használja fel.
A celluláris ATP csökkenése éhséggel, szomjúsággal, megnövekedett táplálékfelvétellel, nyugalmi anyagcsere-csökkenéssel, fokozott sófelszívódással és más olyan tényezőkkel jár, amelyek súlygyarapodáshoz vezethetnek. Eközben a máj, ahol a fruktóz metabolizálódik, inzulint termel, ami a vércukorszint csökkenését okozza, ami éhségérzethez vezet.
A fruktózt fogyasztó ember tehát még mindig éhes, paradox módon a szervezete hatalmas mennyiségű elraktározott zsírt termel, de a jóllakottság érzése helyett folyamatosan éhséget és késztetést érez más energiadús ételek fogyasztására.
„A fruktóz az, ami az anyagcserénket alacsony teljesítményű üzemmódba állítja, és elveszti az étvágyunk feletti kontrollt, de a zsíros ételek a súlygyarapodáshoz vezető kalória fő forrásává válnak. Mint látható, minden hipotézis inkább az erősen feldolgozott gyorsételek szerepére összpontosít, de mindegyik más élelmiszercsoportra összpontosít. Ezeket a hipotéziseket gyakran feltételezik, hogy kölcsönösen kizárják egymást… Szeretnénk azonban azt sugallni, hogy ezek a hipotézisek az elhízás és a cukorbetegség kialakulásának fontos szempontjaira összpontosítanak, és hogy nem összeegyeztethetetlenek, hanem inkább kiegészítik egymást” – teszi hozzá Dr. Johnson. Az eredményeket az Obesity folyóiratban tették közzé.
