A betegek 20%-a alultáplálttá válik a felvétel során

A La egy jelentős népegészségügyi probléma, amely mindenkit érint, nemcsak a hátrányos helyzetű gazdaságokat, hanem a fejlett országokat is. A kórházba szállított betegek Ők az alultápláltságnak különösen kiszolgáltatott csoportot alkotnak, amelynek prevalenciája magas, 20-50% körüli a diagnosztikai kritériumok szerint, amint azt az „University Medicine” című kiadvány dokumentálja.

A Spanyol Belgyógyász Társaság felhívta a figyelmet a a megfelelő táplálkozás fontossága az egészség megőrzésében, megelőzzék a betegségeket és elkerüljék a krónikus patológiák szövődményeit abban az esetben, ha már szenvednek. Ragaszkodik ahhoz is, hogy az alultápláltság minden negyedik beteget érint, és akár 20%-uk alultáplálttá válik kórházi tartózkodása alatt.

„A La döntő szerepet játszik a kórházi környezetben a kórházi betegek alultápláltságának megelőzésében és kezelésében. A kórházi kezelés alatti megfelelő táplálkozás nemcsak az egészség megőrzéséhez és a gyógyulás elősegítéséhez szükséges tápanyagokat biztosítja, hanem segít az immunrendszer erősítésében, a szövődmények kockázatának csökkentésében és a sebgyógyulás felgyorsításában is. A kórházi környezetben tapasztalható alultápláltságnak jelentős negatív hatásai lehetnek, például elhúzódó kórházi tartózkodás, megnövekedett morbiditás és mortalitás, valamint az életminőség romlása” – emlékeztet a klinikai táplálkozással és emésztőrendszeri patológiával foglalkozó szakember.

Ezért elengedhetetlen a megfelelő táplálkozási programok, az időszakos táplálkozás-értékelés és az egyes betegek szükségleteihez igazodó, személyre szabott táplálkozási tervek, amelyek célja az alultápláltság megelőzése és kezelése, a klinikai eredmények optimalizálása és a gyors felépülés elősegítése.

Hogyan észlelhető az alultápláltság?

A szakértő emlékeztet arra, hogy van néhány általános módszer az alultápláltság kimutatására:

• • Klinikai értékelés: Az orvosok vagy egészségügyi szakemberek fizikai értékelést végezhetnek az alultápláltság klinikai tüneteinek azonosítására. Ez magában foglalhatja a testsúly, a magasság, a felkar kerületének és a kar kerületének mérését, valamint az olyan tünetek megfigyelését, mint az izomvesztés, fáradtság és gyengeség.
  • Orvosi és táplálkozási előzmények: Fontos, hogy részletes információkat kapjunk a személy étrendjéről és étkezési szokásairól. Kérdéseket lehet feltenni az élelmiszer-fogyasztásról, az étkezési preferenciákról, az ételallergiáról és a mögöttes egészségügyi állapotokról, amelyek befolyásolhatják a tápanyag felszívódását.
  • Laboratóriumi elemzés: A vérvizsgálatok kulcsfontosságú információkkal szolgálhatnak egy személy tápláltsági állapotáról. Egyes tápanyagok szintje mérhető, mint például az albumin, a transzferrin, a D-vitamin, a vas és más kulcsfontosságú mutatók, amelyek összefüggésbe hozhatók az alultápláltsággal.
  • Antropometriai értékelés
  • Kérdőívek és értékelési skálák: Különféle validált kérdőívek és skálák állnak rendelkezésre az alultápláltság kockázatának felmérésére. Ezek az eszközök magukban foglalhatják a táplálkozással, az étvágy változásával, a súlycsökkenéssel és a funkcionális kapacitással kapcsolatos kérdéseket.

Mely embereket fenyegeti leginkább a szenvedés veszélye?

A Neolife táplálkozási szakértője emlékeztet arra, hogy „létfontosságú, hogy a kórházi egészségügyi szakemberek figyelmesek legyenek ezekre a kockázati csoportokra, és megfelelő táplálkozási értékelést végezzenek az alultápláltság időben történő azonosítása és kezelése érdekében. „Az ilyen betegek megfelelő táplálkozási kezelése segíthet javítani a klinikai eredményeket, felgyorsítani a gyógyulást és csökkenteni az alultápláltsághoz kapcsolódó szövődményeket.” És azok az emberek, akiknek leginkább ki vannak téve a szenvedés veszélyének:

• • Kritikus állapotú betegek: Azok, akik súlyosan betegek, például intenzív osztályokon (ICU) vannak, megégettek, súlyos fertőzésben szenvednek vagy komoly műtéten esnek át, fokozottan ki vannak téve az alultápláltság kockázatának a metabolikus stressz és a megnövekedett táplálkozási szükségletek miatt.
  • Idősek: Az idősebb felnőttek gyakran fokozottan ki vannak téve az alultápláltság kockázatának számos tényező miatt, például csökkent étvágy, rágási vagy nyelési problémák, krónikus betegségek, társadalmi elszigeteltség és fizikai korlátok, amelyek megnehezítik az étkezés elkészítését.
  • Krónikus betegségben szenvedő betegek: Az olyan krónikus betegségekben, mint a rák, a szív- és érrendszeri betegségek, a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD), a veseelégtelenség vagy a cukorbetegség szenvedők fokozottan ki vannak téve az alultápláltság kockázatának a betegség anyagcserére, táplálékfelvételre és tápanyag-felszívódásra gyakorolt ​​hatásai miatt.
  • Evészavarban szenvedők: Az étkezési zavarokkal, például az anorexia nervosa-val vagy a bulimia-val küzdő kórházi betegeknél nagy a kockázata az alultápláltságnak az étkezési korlátozások, a rendezetlen étkezési szokások és a testképzavarok miatt.
  • Emésztőrendszeri betegségekben szenvedő betegek: Gyulladásos bélbetegségben, cöliákiában, Crohn-betegségben, fekélyes vastagbélgyulladásban vagy más gyomor-bélrendszeri betegségben szenvedők tápanyag-felszívódási zavart és súlycsökkenést tapasztalhatnak a gyulladás és az emésztőrendszer károsodása miatt.

Alultápláltság időseknél

A szakembereket aggasztja a lakosság az idősek. «Az időskorúak alultápláltságát számos tényező okozhatja, beleértve az étvágytalanságot, a rágási és nyelési képesség hiányát, valamint a vényköteles gyógyszerek fokozott használatát. További kockázati tényezők közé tartozik a depresszió, a demencia, a krónikus betegségek és az optimális tápláló élelmiszerekhez való hozzáférés hiánya, akár az élelmiszer-ellátás bizonytalansága, akár az ételkészítési és/vagy vásárlási képesség hiánya miatt” – ismerte el.

Estefanía Álvarez emlékeztet arra, hogy az idősek alultápláltságának kimutatása átfogó értékelést igényelhet, és több tényezőt is figyelembe kell venni. Íme néhány gyakori megközelítés az idősek alultápláltságának kimutatására:

• • Tápláltsági állapot értékelése: Egy egészségügyi szakember, például orvos vagy dietetikus alapos felmérést végezhet az idősek tápláltsági állapotáról. Ez magában foglalhatja az étkezési szokásokkal kapcsolatos kérdéseket, az étvágy változásait, a közelmúltbeli fogyást, valamint az étkezési vagy rágási nehézségeket.
  • Antropometriai értékelés: A testtömeg-index (BMI), a karkörfogat, a derékkörfogat és a derék-csípő arány mérése segíthet azonosítani a fogyást és a csökkent izomtömeget, amelyek az alultápláltság mutatói.
  • Laboratóriumi elemzés: Vérvizsgálatok végezhetők a kulcsfontosságú tápanyagok, például fehérjék, vitaminok és ásványi anyagok szintjének értékelésére. Az albumin, a prealbumin, a vas, a D-vitamin, a B12-vitamin és a folsav alacsony szintje táplálkozási hiányt jelezhet, és segíthet az alultápláltság kimutatásában.
  • Funkcionális értékelés: A tápláltsági állapot értékelése mellett fontos figyelembe venni az idős ember funkcionális kapacitását is. Az élelmiszer-vásárlás, -készítés és -fogyasztás függetlenségének elvesztése hozzájárulhat az alultápláltsághoz. A napi tevékenységek végzésére való képesség és a szociális támogatás felmérése szintén hasznos lehet további kockázati tényezők azonosításában.

Kognitív értékelés: A kognitív károsodások, mint például a demencia, befolyásolhatják a táplálékfelvételt, és növelhetik az idős emberek alultápláltságának kockázatát. A kognitív funkciók értékelése, valamint a megfelelő étrend megértésének és követésének képessége fontos lehet az alultápláltság kimutatásában.

Milyen legyen a táplálkozási terv?

A speciális patológiás betegek táplálkozási tervét személyre szabottan kell kialakítani, és az egyes személyek szükségleteihez és körülményeihez kell igazítani. Íme néhány általános elv, amelyet figyelembe kell venni:

• Konzultáljon táplálkozási szakértővel: Fontos, hogy az adott patológia kezelésében jártas táplálkozási szakember útmutatását kérje. Az egészségügyi szakember képes lesz felmérni a személy egészségi állapotát, a kezelés céljait és egyedi táplálkozási szükségleteit, és megfelelő táplálkozási tervet készíteni.
• Vegye figyelembe az étkezési korlátozásokat: Egyes patológiák speciális étrendi korlátozásokat igényelhetnek. Fontos, hogy az egyes betegségeknél betartsa az ajánlott étrendi irányelveket, és ennek megfelelően alakítsa át a táplálkozási tervet.
• Tápanyag egyensúly: A táplálkozási tervnek biztosítania kell a tápanyagok, például fehérjék, szénhidrátok, zsírok, vitaminok és ásványi anyagok megfelelő egyensúlyát, az egyéni szükségletek és az egészségi állapot alapján. Bizonyos tápanyagok mennyiségének és minőségének módosítására lehet szükség a patológia sajátos igényeinek kielégítése érdekében.
• A kalóriabevitel személyre szabása: A kalóriabevitelt az egyéni igényekhez és a kezelési célokhoz kell igazítani. Egyes esetekben a kalóriabevitel növelése vagy csökkentése szükséges lehet a megfelelő testsúly fenntartásához, a tünetek kezeléséhez vagy más egészségügyi célok eléréséhez.
• A tünetek és mellékhatások kezelése: Egyes kórképekben, mint például a rák vagy a gyomor-bélrendszeri betegségek, olyan tünetek jelentkezhetnek, mint az émelygés, hányás, hasmenés vagy nyelési nehézség. A táplálkozási tervnek foglalkoznia kell ezekkel a tünetekkel, és úgy kell kialakítani, hogy biztosítsa a megfelelő tápanyagbevitelt és minimalizálja a kényelmetlenséget.
• Monitoring és nyomon követés: Elengedhetetlen, hogy rendszeresen konzultáljon a táplálkozási szakértővel, hogy értékelje a táplálkozási terv hatékonyságát, és szükség esetén módosítsa. A releváns klinikai és laboratóriumi paraméterek monitorozása segíthet a táplálkozási tervre adott válasz értékelésében és a szükséges változtatások végrehajtásában.

„A táplálkozási szakember szerepe a kórházi környezetben létfontosságú a betegek átfogó és optimális ellátása érdekében. A táplálkozási szakértő alapvető szerepet játszik a klinikai táplálkozás értékelésében és kezelésében, speciális és bizonyítékokon alapuló megközelítést biztosítva az egyes egyének egyedi táplálkozási szükségleteinek kielégítésére” – ragaszkodik a Neolife táplálkozási szakértője.

És hozzáteszi: „Az orvosi csapattal szorosan együttműködve a táplálkozási szakértő táplálkozási értékeléseket végez, személyre szabott étkezési terveket dolgoz ki, és figyelemmel kíséri a tápanyagbevitelt, mindezt azzal a céllal, hogy megelőzze az alultápláltságot, elősegítse az optimális gyógyulást és javítsa az egészségi állapotot. Ezenkívül a táplálkozási szakember felvilágosítja a betegeket és családjaikat a megfelelő táplálkozás fontosságáról, személyre szabott étrendi irányelveket ad, és segít az étkezéssel és táplálkozással kapcsolatos kérdések megoldásában. Tapasztalatuk és szaktudásuk elengedhetetlen a betegek táplálkozási állapotának optimalizálásához a kórházi környezetben, és hozzájárulnak általános jólétükhöz, ezért ragaszkodunk ahhoz, hogy bekerüljenek a kórházakba.