Téli üzemmódban a pufferhenger több fontos feladatot is ellát. Ezek egyike a hőszivattyú leolvasztási energiájának biztosítása. A levegő-víz hőszivattyúknak rendszeresen le kell olvasztaniuk, amikor a külső levegő hőmérséklete alacsony és a párologtató felülete jegesedik. Ilyenkor a hőszivattyúnak hőenergiára van szüksége a jégréteg eltávolításához, hogy továbbra is hatékonyan működhessen. A pufferhenger biztosítja ezt az energiát anélkül, hogy a hőszivattyúnak a fűtőelemhez további energiát kellene vennie a hálózatból. Így a fűtési rendszer fagyos körülmények között is stabil és hatékony marad.
Párhuzamos és soros pufferhenger: mi a különbség?
A pufferhenger a hőszivattyúval párhuzamosan vagy sorosan is beépíthető a fűtési körbe. A beépítési mód a konkrét követelményektől és a kívánt hatásoktól függ.
A párhuzamosan beépített pufferhenger azt jelenti, hogy a fő fűtőkör mellé van csatlakoztatva, és csak akkor adja le aktívan a hőt, amikor arra szükség van. Ebben az esetben a pufferhenger képes tárolni a hőszivattyú által termelt hőt, és szükség szerint betáplálni a fűtőkörbe. A hidraulikus szétválasztásnak köszönhetően a hőszivattyú a pufferhengerektől függetlenül működik, így biztosítva a folyamatos hőáramlást. Marco fűtésmérnök azonban rámutat a párhuzamos működés hátrányára: a pufferhengerben fellépő turbulenciák miatt akár öt fokos hőmérsékletveszteség is előfordulhat a hőszivattyú és a fűtőkör között.
A soros integrálásnál a pufferhenger közvetlenül a hőszivattyú fő áramkörében helyezkedik el, ami azt jelenti, hogy a fűtővíz először átfolyik a hengeren, mielőtt a radiátorokhoz vagy a panelfűtési rendszerekhez kerülne. Ez azt jelenti, hogy a pufferhenger központi gyűjtőhelyként működik a fűtési energia számára, amely aztán szétosztásra kerül az egyes fűtőkörök között. A túlfolyószelep beépítése azonban elengedhetetlen ahhoz, hogy a vízkörforgás akkor is fennmaradjon, ha az összes fűtőszelep el van zárva.
Ahol a pufferpalacknak nincs értelme
A hőszivattyús fűtési rendszereknél azonban nem mindig van szükség pufferpalackra. Bizonyos esetekben el lehet tekinteni tőle, különösen akkor, ha a fűtési rendszer és az épület megfelel bizonyos követelményeknek:
- A tökéletesen szigetelt, alacsony energiaigényű házakban, például az alacsony energiaigényű vagy passzívházakban a fűtési terhelés gyakran olyan alacsony, hogy a hőszivattyú kevés vagy semmilyen pufferpalackkal nem kell kiegészítő támogatást nyújtania.
- Az inverteres technológiával felszerelt modern hőszivattyúk folyamatosan képesek teljesítményüket szabályozni, és így pontosan az adott időpontban szükséges fűtési energiamennyiséget képesek biztosítani. Ezeknek az inverteres hőszivattyúknak ritkábban kell be- és kikapcsolniuk, ami csökkenti az elhasználódás kockázatát. Ebben az esetben a puffertartály elhagyható, mivel a hőszivattyú rugalmasan reagál a hőigényre.
- A padló- vagy falfűtési rendszerek általában alacsony és állandó előfolyási hőmérséklettel működnek, ami jól megfelel a hőszivattyúk működési követelményeinek. Ez az állandó hőteljesítmény kiküszöböli a hőszivattyú gyakori indítását és leállítását, így a pufferpalackra nincs feltétlenül szükség. Ezáltal a rendszer hatékony és stabil marad, anélkül, hogy további hőtárolásra lenne szükség.
