A gyomok elleni hatékony küzdelem érdekében jól ismernünk kell ellenfelünket, és már a bimbó elején tudnunk kell azonosítani. Hiszen ez nem lesz olyan nehéz, hiszen alapvetően mindig ugyanazok a fajok jelennek meg a kerteinkben. Ha megtanulunk tíz-húszat felismerni, gyakorlatilag nyerünk. Némelyik annyira hírhedt, hogy még egy kisgyerek is felismeri őket. Melyikről beszélünk?
Forrás: Youtube
Nincs olyan gyom, mint a gaz
Aki életében legalább egyszer „belehalt” az tudja, hogy a kertben a gyom egyszikű vagy kétszikű is lehet. Ez elsősorban a mag alakja szerinti felosztás, de már csírázás után is felismerhetjük, hogy mi az, mi termett a kertünkben. Általában egyszikűnek számítjuk a fűféléket (egy ötlet kedvéért nem egyszerűen osztunk két félre egy szemszemet, mint egy magot, tehát csak egy mag méh), majd a többi, szélesebb levelű növényt kétszikűek közé soroljuk. E felosztás szerint mi is gyakran közelítjük meg az ártalmatlanításukat, és a gyomirtó szerek vásárlása is vezérel bennünket.
Alattomos pitypang
Azok közül a gyomnövények közül, amelyeket az ellenük folytatott küzdelemben a lehető legnagyobb siker érdekében fel kell ismernünk, amint az első leveleik kibújnak, vagy a talaj felett, például a közönséges gyermekláncfű tartozik. Többek között abban is trükkös, hogy ha hosszabbra hagyjuk nőni, akkor gyorsan gyökereket terjeszt a föld alatt, ahonnan aztán különböző (és jelentős) távolságra más egyedek nőnek ki. Egy túlnőtt pitypang elpusztítása valóban hősi bravúr. Kis odafigyeléssel már egy óvodás is ki tud húzni egy kis növényt a földből.
Gyógyító, de idegesítő útifű
Egy másik könnyen felismerhető gyomnövény az útifű. A pitypanggal ellentétben egyszerű, csapgyökere van, így nem áll fenn a föld alatti terjedés veszélye. Ezzel szemben egy növény akár ezer ellenálló magot is tud hozni, ezért soha ne hagyjuk virágozni és különösen beérni. Sokat megbánnánk az elkövetkező években. Az útifűtől legegyszerűbben, ha nem borítjuk be vele az egész kertet, úgy, mint a pitypangot, az egész gyökérrel óvatosan kihúzzuk.
Shamrock a boldogságért, lóhere a haragért
Négylevelű lóherét szinte mindenki keresett már valamikor, így nem lesz gondunk a lóhere felismerésével. Villámgyorsan terjedhet a kertben is, ezért minden alkalommal, amikor a virágágyások között vagy a pázsiton sétálunk, kihúzzuk a földből.
Ha észrevétlenül elterjedt, akkor megpróbálhatjuk kihasználni gyengeségét: többnyire nitrogénszegény talajokon terem. A nitrogéntartalmú műtrágya tehát segíthet más növényeknek, de a lóhere biztosan nem fog örülni neki. Hasonlóképpen korlátozzuk a lóhere és más gyomok megjelenését a talaj pH-értékének csökkentésével, például szerves anyagokkal való trágyázással.
A százszorszépek szívesebben tartózkodnak a réten
Gyönyörűek, szelídek, szeretjük őket a természetes réten. De nem is szeretnénk őket otthon, egy gondozott gyepen látni. Százszorszépekről beszélünk, amelyeket fűnyíráskor sem fogunk azonnal elpusztítani – ellenkezőleg, a gyakori rövidítés csak elősegíti a növekedésüket.
Az egyik megoldás az lehet, ha átmenetileg kihagyjuk a fűnyírást. A százszorszépek sok napfényt élveznek, és biztosan nem boldogulnak a sűrű, magas növényzetben. Természetesen lehetőség van a gépi eltávolításra is, de amiatt, hogy milyen gyorsan szaporodnak, és mennyi lehet belőlük a gyepben, gyakran szükséges a vegyszeres beavatkozás. Kihúzzuk a virágágyásokba.
Sokkal több támadó van
További gyakori gyomnövények a kerteinkben például a nem kívánt növények, amelyek dekoratívak a réten, de hátráltatnának minket a virágágyásban. Természetesen ezeknél is a kézi ártalmatlanítás működik a legjobban, de ha nem tehetjük meg, nincs más hátra, mint a gyomirtó használata.
Nagyon életképesek, magvakkal és földalatti rizómákkal is szaporodnak. A nitrogénben gazdag földek tulajdonosainak figyelniük kell. A csalán bizonyos előnye legalább az, hogy gyógynövény, amelyet leszedve (ha hagyjuk kinőni) kiszáríthatjuk és felhasználhatjuk például húgyúti gyulladások ellen, vércukorszint csökkentésére. cukor, hanem bőrproblémák esetén is.
egy másik gyakori gyomnövény, amely szintén hasznot húz nemzetségének ókori történetéből. Magas szilíciumtartalmuk más növények trágyázására is használható, ha a leszakított zsurlót vízzel lefedjük és erjedni hagyjuk. A hígítás után lecsepegtetett oldat több mint jó szolgálatot tesz.
Kertekben is kellemetlenek, ha gyakoriak. Ez egy invazív faj, amelyet nem szabad elengednünk. Főleg a gyökerek közötti szélesebb sorokban találjuk, ahol a legjobban teljesítenek. Nagyobb telkeken, amikor ezek előfordulnak, nincs más dolgunk, mint gyomirtót használni. Ha korábban kelnek ki, mint a termesztett növények, a gardéniák képesek elvenni a terüket és a fényüket.
Gyermekkoruk óta ismerjük őket, és talán még szeretünk is emlékezni rájuk. gyakran kifésültük a hajunkból, vagy nehezen húztuk ki a pulóverből, és a kertből is nagyon gyorsan ki kell szednünk őket. Minden elfeledett virágban, amely érési lehetőséget kap, tucatnyi fény és a szél által könnyen hordozható magvak azonnal elfoglalják a kert legrejtettebb zugait is. Ebben az esetben a legjobb, ha szelektív gyomirtót használunk (a gyepben), és egy kis emberi erőfeszítést teszünk a törvény ellen.
Nagyon vigyáznunk kell egy másik gyomnövényre, amelyet gyermekkorunk óta ismerünk. Gyönyörű virágú növény, mely nemes formájában kertek, pergolák és egyéb pihenősarkok dísze. Ugyanakkor hosszú kanyargós hajtásai sok éven át tönkreteszik a kertet azért is, mert magjai évtizedekig megmaradnak a talajban. Az alapszabály tehát ebben az esetben: időben, rendszeresen és kitartóan likvidáld. Ilyenkor nem javasolt a vegyszerek használata, már csak azért sem, mert nagyon ellenálló növényről van szó, és fennáll a környező növényzet károsodásának veszélye. Fontos, hogy a szezon vége után felássuk az ágyat, és a lehető legtökéletesebben távolítsuk el a mély gyökereket, amelyekkel valószínűleg a telek szó szerint összefonódik.
A megelőzés fontos
Annak érdekében, hogy a gyomok általában a lehető legalacsonyabbak legyenek a kertben, meg kell próbálni megakadályozni a kihajtásukat. A gyomok szeretnek szabad helyeket elfoglalni, ahol elegendő napsütés és nedvesség áll rendelkezésükre. Az ellenük való küzdelem egyik módja az, ha nem teremtünk megfelelő feltételeket az életükhöz. A biztonság kedvéért a betakarított ágyást letakarhatjuk talajtakaróval (például aprított fűvel) vagy fekete fóliával. A fény hiánya eltántorítja a gyomok növekedését.
A talajtakarás megfelelő alternatívája a zöldtrágyanövények vetése is. Lehetnek hüvelyesek, körömvirág és egyéb alkalmas növények, amelyek nemcsak nem hagynak helyet a gyomoknak, hanem ásás után új tápanyagokkal is ellátják a talajt.
A kert gondozása véget nem érő munka, és mi emberiségként már elveszítettük a csatát a természettel. Csak arra törekedhetünk, hogy ne adjuk fel a csatát, és amennyire csak lehetséges, kerítéstől kerítésig megvédjük a darabunkat. De a takaros és tiszta virágágyások látványa nagy jutalom lesz.
Források: , ,
