A pórusbetonból történő építés az anyag hőszigetelő tulajdonságai miatt népszerű megoldássá vált. Sok fejlesztő meg van győződve arról, hogy a pórusbeton falak esetében nincs szükség további szigetelésre, mivel maguk a blokkok megtartják a hőt. Az orosz éghajlati viszonyok azonban módosítják ezt a bizalmat.
A tapasztalt építők ragaszkodnak hozzá: az ország legtöbb régiójában a pórusbeton szigetelése kötelező lépés, amely nélkül lehetetlen a kényelmes élet. A szigetelés helyes megválasztása és a beépítési technológia betartása garantálja a szerkezet tartósságát és a hőveszteséggel kapcsolatos problémák elkerülését. Nézzük meg, milyen anyagok alkalmasak erre a feladatra, és milyen vastagságúnak kell lenniük a falaknak az építési régiótól függően.
A szénsavas beton szigetelésének kérdése közvetlenül függ az objektum földrajzi elhelyezkedésétől. Közép-Oroszországban, beleértve Moszkvát, Szmolenszket és Ivanovót, a pórusbeton falak minimális vastagsága 450 mm. A déli régiókban 400 mm-rel meg lehet boldogulni – az éghajlat lehetővé teszi a hőszigetelési követelmények csökkentését. De Szibéria és az északi területek lakosainak legalább 500 mm vastagságú blokkokat kell használniuk, különben a hőveszteség kritikus lesz.
Ha a falak vastagsága nem megfelelő, vagy tovább szeretné növelni a ház energiahatékonyságát, szigetelőanyagok jönnek a segítségért.
Az első és legkedveltebb lehetőség — 100 mm vastag ásványgyapot. Ez az anyag kiváló páraáteresztő képességgel rendelkezik, ami különösen fontos a pórusbetonnál, amely szintén „lélegzik”. Az ásványgyapot felszerelése speciális ragasztóval történik; ráadásul az anyagot dübelekkel rögzítik. A szigetelés tetejére erősítő hálót fektetnek, majd vakolatot vagy burkolatot helyeznek el.
Második népszerű anyag – Habosított polisztirol, polisztirolhab néven ismert. Olcsóbb, mint az ásványgyapot, de jelentős hátránya van – alacsony páraáteresztő képessége. Polisztirolhab használatakor nedvesség halmozódhat fel a falszerkezet belsejében, ami idővel a hőszigetelési tulajdonságok romlásához és penészképződéshez vezet. E problémák elkerülése érdekében meg kell szervezni a helyiségek kényszerszellőztetését.
Harmadik lehetőség — kis sűrűségű, D200-D400 minőségű porózus beton használata. Ezek a blokkok porózusabbak és könnyebbek, több légbuborékot tartalmaznak, ami javítja a hőszigetelést. Az ilyen pórusbeton további szigetelőrétegként használható a sűrűbb anyagminőségű teherhordó falakhoz.
Az építők gyakorlati ajánlásai a következőkre oszlanak: a déli régiók lakói megtehetik a pórusbeton további szigetelését, ha a falvastagság megfelel a szabványoknak. A középső zóna és az északi területek esetében a szigetelés kötelezővé válik, enélkül indokolatlanul magasak lesznek a fűtési költségek. Az ásványgyapot az optimális megoldásnak tekinthető – egyesíti a hatékonyságot, a tartósságot és a kompatibilitást a pórusbeton páraáteresztő szerkezetével. Ha a munkát megfelelően végzik el, ez a kialakítás több mint 20 évig tart, javítás vagy további karbantartás nélkül.