A hólyagdivertikulák a hólyag falát alkotó urothelium prolapsusai a hólyag izmos rétegén keresztül. Ennek eredményeként vékony falú szerkezet alakul ki, amely a hólyagüreghez kapcsolódik, ami a rossz hólyagürítés vizelés közben. A hólyagdivertikulák 90%-a felnőtt betegeket érint, és 10 esetből 9 férfi.
A húgyhólyag diverticula lehet veleszületett vagy szerzett. A veleszületett húgyhólyag-divertikulák előfordulási gyakorisága a becslések szerint 1,7%, és 10 év alatti gyermekeknél növekszik. A szerzett típus gyakran 60 év feletti férfiaknál alakul ki.
A húgyhólyag veleszületett divertikulumai ennek következtében keletkeznek hypoplasia az izomréteg a hólyag falán. Jellemző a detrusor izom veleszületett gyengesége, gyakran az ureterovesicalis junkció pontján.
A veleszületett divertikulák a legtöbb esetben egyediek, és pontosan az ureterovesicalis csomópont területén lokalizálódnak, és felelősek a vesicoureteralis reflux. Számos veleszületett szindróma társul a hólyagdivertikulák kialakulásához, mint pl Menkesszindróma Ehlers-Danlos, mint és magzati alkohol szindróma. Általában több, különböző szerveket érintő elváltozással jelentkeznek.
A szerzett hólyagdivertikulák leggyakrabban kimeneti elzáródásból vagy neurogén húgyhólyag-diszfunkcióból származnak. Minden kiváltó ok – jóindulatú prosztata hiperplázia, prosztata karcinóma vagy húgycsőszűkület felelős a hólyag kimenetének elzáródásáért és megnehezíti annak teljes kiürítését.
Nehéz ürítése oda vezet vizelet-visszatartás, az intravesicalis nyomás növekedése, ami előfeltétele annak, hogy a hólyag nyálkahártyája bekerüljön a falában lévő izomkötegek közé. Ezzel a mechanizmussal a nyálkahártya extravazációs zsákja jön létre, amely a továbbiakban divertikulumok képződésével végződik. A szerzett divertikulák általában többszörösek, és a hólyag oldalfala mentén találhatók.
A vezérlő tünetek a történelem a húgyúti rendszer visszatérő fertőzései, leggyakrabban cystitis, dysuria és fájdalom az alhasban, a vizeletvisszatartás következtében. A vizsgálatok laboratóriumi és képalkotó vizsgálatokat és módszereket foglalnak magukban. A sima és steril vizelet vizsgálata a mikrobiológiai kórokozók izolálására kötelező.
Gyakran előfordul pyuria és hematuria, és izolálják a pikochopolos rendszert érintő specifikus kórokozókat, mint pl. E. coli.
A diagnózis radiológiai kontrasztvizsgálattal történik, cisztouretrográfia A fluoroszkópos monitorozás rendkívül hasznos módszer, mivel információt nyújt a diverticulum elhelyezkedéséről, anatómiájáról és méretéről. A diverticula is kimutatható endoszkópos vizsgálat a hólyag. A diagnózis felállítása során a pontos lokalizáció mellett szükséges a kövek vagy kóros hám jelenlétének értékelése a diverticulum üregében.
A szövődménymentes hólyagdivertikulák általában nem igényelnek kezelést. Erre olyan esetekben van szükség, amikor a diverticulum felelős a visszatérő hólyagfertőzésekért, van benne fogkő, vagy daganat van a diverticulum üregében.
A hólyagot érintő daganatok a diverticulum területén a hólyagban fellépő összes daganat 2-10%-áért felelősek. Prognózisuk általában rossz, mert hiányzik a simaizomréteg a diverticulum falából, amely megakadályozza a daganatnak a hólyagüregen kívülre való terjedését.
A kezelés történhet konzervatív, nem műtéti terápiával, sebészi kivágással és endoszkópos módszerekkel. Nyílt divertikulektómia A húgyhólyag kezelése a leginvazívabb kezelési módszer, és intravesicalis vagy extravesicalis technikával is elvégezhető.
A divertikulumok eltávolításának jelenlegi minimálisan invazív kezelési lehetőségei az endoszkópos reszekció, térfogatnövelő szerek injekciója a hólyagnyakba, ill. fulguráció. A hólyagdivertikulák kialakulásáért felelős obstruktív ok jelenlétében célirányosan távolítják el.
Referenciák:
