A kályha évtizedekig bírja, ha nem ezzel a fával fűti: vegye figyelembe a nyári lakosokat

A szilárd tüzelésű fűtés továbbra is népszerű választás a vidéki házak és nyaralók tulajdonosai körében. A fatüzelésű kályha stabil és autonóm fűtést biztosít, függetlenül a központosított rendszerektől.

Azonban nem minden fa alkalmas biztonságos és hatékony égetésre. A különböző fafajták hőátadása, páratartalma és gyantatartalma jelentősen eltér egymástól. A rosszul megválasztott tüzelőanyag a kémény eltömődéséhez, a kályha hatékonyságának csökkenéséhez és akár idő előtti meghibásodásához is vezethet. A fafajták jellemzőinek ismerete segít elkerülni a fűtési rendszerrel kapcsolatos komoly problémákat.

A legtöbb nyári lakos hagyományosan nyírfa tűzifát választ, amely jó hőátadást mutat, és optimális a kályhákban való használatra. A nyír egyenletesen ég, elegendő hőt bocsát ki, és nem okoz kritikus problémákat a kéményrendszerben. Vannak azonban olyan fafajok, amelyek tüzelőanyagként való felhasználása rendkívül nem kívánatos.

A fűz fokozott mennyiségű nedvességet és gyantaszerű anyagokat tartalmaz. Az ilyen fa elégetésekor nagy mennyiségű kondenzátum és lerakódások képződnek, amelyek fokozatosan felhalmozódnak a kémény falán. Ez a cső lumenének szűküléséhez, a tapadás romlásához vezet, és növeli a koromlerakódások gyulladásának kockázatát. A fűzfa tűzifa rendszeres használata megköveteli a kéményrendszer gyakori tisztítását.

Az Aspen-t alacsony energiahatékonyság jellemzi. A szükséges hőmennyiség eléréséhez lényegesen nagyobb mennyiségű tűzifára lesz szükség más fafajtákhoz képest. Ez gazdaságilag veszteségessé teszi a nyárfafűtést a megnövekedett üzemanyag-fogyasztás miatt. A nyárfa tűzifa érdekes tulajdonsága, hogy bizonyos körülmények között magas égési hőmérséklete miatt képes megtisztítani a kéményt a koromtól, de fő tüzelőanyagként nem hatékony.

A fenyő nem ajánlott kályhák fűtésére sem. Ennek a tűlevelű fajnak alacsony a hőátadása, és égéskor túl sok füst keletkezik. A fa gyantás szerkezete hozzájárul a sűrű fekete füst kialakulásához és a kémény aktív eltömődéséhez. Emellett a fenyő tűzifa égéskor sokat reped, „lő”, ami a tűztéren kívülre kerülő szikrák veszélyét hordozza magában.

A tölgy tűzifa különös figyelmet igényel. A tölgy nagy sűrűsége és fűtőértéke ellenére károsíthatja a kályha szerkezetét. Égetéskor a tölgy nagyon magas hőmérsékletet fejleszt, amit nem minden kályhaanyag képes elviselni. A fémelemek deformálódhatnak és a falazat megrepedhet a túlzott hő hatására. Tölgy tűzifa használata csak kifejezetten magas hőmérsékletű üzemre tervezett kályhákban megengedett.

A tűzifa helyes megválasztása közvetlenül befolyásolja a fűtőberendezések tartósságát, az üzembiztonságot és a fűtés gazdaságosságát. A tűzterek optimális fajtája a nyír, éger és gyümölcsfák maradnak, amelyek jó hőátadást biztosítanak anélkül, hogy kritikusan befolyásolnák a kémény és a kályha szerkezetét.