A veseinfarktus egy olyan betegség, amelyet gyakran nem ismernek fel, és emiatt nem kellő időben kezelt állapot. A gyakorisága vese szívroham tanulmányonként változik, és valószínűleg alulbecsülik a korai felismerés miatt.
Az akut veseinfarktusnak két fő oka van – mindenekelőtt a tromboembóliás események fontosak, a trombusok általában a szív vagy az aorta üregeiből származnak.kardioembóliás események). A leggyakoribb ok az a védtelen pitvari pislákolóamelyben a bal pitvarban vagy a bal fülben lévő trombus szisztémás embóliát adhat, mint veseinfarktus esetén.
A másik és kevésbé gyakori ok a veseinfarktus kialakulásáért az in situ a veseartéria trombózisa, gyakran az artéria disszekció eredményeként vagy hiperkoaguláció. Ebbe a csoportba tartoznak az antitrombin III magas értékére, a magas aktív és szabad protein C-re és S-re vonatkozó laboratóriumi adatokkal, valamint az V-ös véralvadási faktorral kapcsolatos genetikai rendellenességekre vonatkozó esetek. Laiden.
Ritkább esetben veseinfarktus lehet a következménye a vese traumás avulziója. Az infarktus súlyosságától függően renovascularis hypertonia, krónikus vesebetegség, végstádiumú vesebetegség alakulhat ki. Az egyoldalú érintettség általában nem vezet a vesefunkció akut vagy krónikus károsodásához.
Klinikailag a veseinfarktus leggyakrabban a fájdalom a hasban és a hát alsó részén. Hányinger, hányás és láz is gyakori tünetek a betegeknél. Szinte minden esetben makroszkopikus vagy mikroszkopikus megfigyelhető hematuria. A veseinfarktusban szenvedő betegek kezdetben kialakulnak artériás hipertónia, és ez általában renin által közvetített. A vese csökkent véráramlása általában nagy mennyiségű renint szabadít fel.
A differenciáldiagnózis során figyelembe kell venni a veseinfarktust vese kólika és pyelonephritis. Sajnos a késői vagy késleltetett diagnózis eredménye a vesefunkció teljes elvesztésének kockázatával jár.
Veseinfarktus lehet fokális amikor a veseartéria ágait érinti vagy befolyásolni az egész vese parenchima egyoldali trombózissal vagy az érintett artéria elzáródásával. A teljes artériás elzáródást követő közvetlen akut stádiumban az érintett vese normál méretű és funkciójú lehet, de egyes esetekben kissé megnagyobbodott a perfundált ellenoldali veséhez képest.
Hosszabb távon a parenchyma a az érintett vese lassan összezsugorodik, mivel az ödémás szövetet rostos szövet váltja fel. Az érintett vese sima határokat kap, és nem tágul a gyűjtőrendszer.
A diagnózis a klinikai megjelenés, a kardioembóliás forrás gyanúja és a képalkotó módszerek alapján történik. A veseinfarktus laboratóriumi leletei közé tartozik magas LDH értékek (laktát-dehidrogenáz), magas fehérvérsejtszám és emelkedett kreatin-kináz- és kreatininszint. A laktát-dehidrogenáz a veseinfarktus nagyon érzékeny markere, és általában ötször magasabb a normál értékeknél.
A vese-ultrahang képes felmérni a veseparenchyma méretét és állapotát. A Color Doppler különösen hasznos, mert érzékeli az artériás véráramlás hiánya a veseartérián keresztül. A nem kontrasztos spirális komputertomográfiás (CT) vizsgálat általában a kezdeti teszt az oldalfájdalom okának meghatározására, és ez az arany standard a vese- és húgycsőkövek diagnosztizálásában, amelyek gyakoribbak, mint a veseinfarktus.
Ha a vesekő jelenléte kizárt, célszerű kontrasztanyaggal javított CT-t végezni az értékeléshez vese perfúzió és a veseinfarktus kimutatása. Az infarktus klasszikus lelete az ék alakú perfúziós hiba.
A veseinfarktusban szenvedő betegek kezelése magában foglalja az artériás hipertónia szisztémás kezelését, amely szinte mindig kíséri ezt az állapotot. A választott gyógyszerek az ACE-gátlók és az angiotenzin receptor blokkolók csoportjába tartoznak. Antikoaguláció intravénás heparinnal, majd orális vit. A K-antagonista a standard antikoaguláns kezelés ezeknél a betegeknél.
Van egy perkután lehetőség endovaszkuláris terápia, amely magában foglalja a thrombolysist, thrombectomiát vagy angioplasztikát stenttel vagy anélkül. A reperfúziós terápia csak olyan betegeknél mérlegelhető, akiknek nincs atrófiás veséje, vagy akinek az anamnézisében elhúzódó ischaemia nem szerepel.
Referenciák:
Országos Orvostudományi Könyvtár – Veseinfarktus
