Az UAB kutatása részletesen jellemezte, hogy a kereskedelmi forgalomban kapható polimeralapú teafilterek miként juttatnak nano- és mikroműanyagok millióit a főzetbe. A tanulmány először mutatja be, hogy ezek a részecskék képesek az emberi bélsejtek belsejébe jutni, a véráramba jutni és az egész szervezetben elterjedni.
A műanyaghulladék-szennyezés kritikus környezeti kihívást jelent, amely egyre nagyobb hatással van a jövő generációinak jólétére és egészségére. Az élelmiszercsomagolás a mikroműanyagok és nanoplasztikák (MNPL) szennyezésének egyik fő forrása, és az emberi expozíció fő útja a belégzés és a lenyelés.
Az UAB Genetikai és Mikrobiológiai Tanszék Mutagenezis Csoportjának tanulmánya sikeresen nyert és jellemezte a különböző típusú, kereskedelmi forgalomban kapható teafilterekből származó mikroműanyagokat és nanoplasztikákat. Az UAB kutatói megfigyelték, hogy amikor ezeket a teafiltereket egy főzet elkészítéséhez használják, hatalmas mennyiségű nanoméretű részecske és nanoszálas struktúra szabadul fel, ami az MNPL-eknek való kitettség fontos forrása.
A kutatáshoz használt teafiltereket a nejlon-6, a polipropilén és a cellulóz polimerekből készítették. A tanulmány szerint a polipropilénből a főzési folyamat során milliliterenként körülbelül 1,2 milliárd részecske szabadul fel, amelyek átlagos mérete 136,7 nanométer; a cellulózból milliliterenként körülbelül 135 millió részecske szabadul fel, amelyek átlagos mérete 244 nanométer; míg a nylon-6-ból milliliterenként 8,18 millió részecske szabadul fel, amelyek átlagos mérete 138,4 nanométer.
Az UAB kutatói megfigyelték, hogy amikor ezeket a tasakokat infúzió készítéséhez használják, hatalmas mennyiségű nanoméretű részecske és nanoszálas struktúra szabadul fel.
Az infúzióban jelen lévő különböző típusú részecskék jellemzésére egy sor fejlett analitikai technikát alkalmaztak, mint például pásztázó elektronmikroszkópia (SEM), transzmissziós elektronmikroszkópia (TEM), infravörös spektroszkópia (ATR-FTIR), dinamikus fényszórás (DLS), lézer Doppler sebességmérés (LDV) és nanorészecske-követéses elemzés (NTA).
‘Sikerült innovatív módon, élvonalbeli technikák segítségével jellemeznünk ezeket a szennyező anyagokat, ami nagyon fontos eszköz az emberi egészségre gyakorolt lehetséges hatásuk kutatásának előmozdításához’ – mondta Alba García, az UAB kutatója.
Először figyelték meg az emberi sejtekkel való kölcsönhatást
A részecskéket megfestették és először tették ki különböző típusú emberi bélsejteknek, hogy értékeljék a kölcsönhatásukat és a sejtek esetleges internalizációját. Az újszerű biológiai kölcsönhatási kísérletek azt mutatták, hogy a nyálkát termelő bélsejtek vették fel a legnagyobb mértékben a mikroműanyagokat és nanoplasztikákat, a részecskék még a genetikai anyagnak otthont adó sejtmagba is bejutottak. Az eredmény arra utal, hogy a bélnyálkahártya kulcsszerepet játszik e szennyező részecskék felvételében, és hangsúlyozza, hogy további kutatásokra van szükség a krónikus expozíció emberi egészségre gyakorolt hatásaival kapcsolatban.
„Rendkívül fontos, hogy szabványosított vizsgálati módszereket dolgozzunk ki a műanyag élelmiszerekkel érintkező anyagokból felszabaduló MNPL-szennyezés értékelésére, és hogy szabályozási politikákat dolgozzunk ki e szennyezés hatékony mérséklésére és minimalizálására. Mivel a műanyag élelmiszer-csomagolásban való felhasználása tovább növekszik, az MNPL-szennyezés kezelése létfontosságú az élelmiszerbiztonság és a közegészség védelme érdekében” – teszik hozzá a kutatók.
A tanulmány a PlasticHeal európai projekt keretében készült, amelyet Alba Hernández, az UAB Genetikai és Mikrobiológiai Tanszékének oktatója koordinált. Az UAB mutagenezis csoportjának kutatói, Alba García-Rodríguez, Ricard Marcos és Gooya Banaei, a kutatási cikk első szerzője, a németországi Lipcsében működő Helmholtz Környezetkutató Központ kutatóival együttműködve vettek részt a vizsgálatban.
