A fából készült kerítések és tartószerkezetek továbbra is népszerű megoldások a kerítési területeken, de sok tulajdonos szembesül azzal a sajnálatos problémával, hogy az anyag idő előtt elromlik. A fő ok az oszlopok alsó részének rothadása, amely a telepítés után 2-3 évvel kezdődik.
A probléma nem a fa minőségében rejlik, hanem a beépítési technológia megsértésében és a védőintézkedések hiányában. A faoszlop helyes felszerelése integrált megközelítést igényel, amely több kötelező lépést is magában foglal. Mindegyik fontos szerepet játszik a szerkezet élettartamának meghosszabbításában. Legalább egy lépés elhanyagolása jelentősen csökkenti a fa kerítés tartósságát. Nézzünk egy bevált technológiát, amely megvédi az oszlopokat az idő előtti pusztulástól.
A faoszlopok elkészítésekor az elsődleges feladat a minőségi kezelés védőkeverékekkel. Az antiszeptikus szerekkel való impregnálás gátat képez a nedvesség, a gombák és a kártevők ellen. Különös figyelmet kell fordítani az oszlop alsó harmadára, amely a talajban vagy betonnal érintkezik. Javasoljuk, hogy ezt a részt több rétegben kezelje, hagyja, hogy mindegyik teljesen megszáradjon a következő felhordása előtt. Használhat modern bioprotektív vegyületeket és hagyományos módszereket, például hulladékolajjal vagy bitumen masztixszal való kezelést.
Az oszlop felszerelése előtt az ülést megfelelően elő kell készíteni. A gödör aljára 15-20 centiméter vastag vízelvezető párnát kell elhelyezni. Ehhez közepes frakciójú vagy nagyméretű zúzott követ használnak. A vízelvezetés megold egy kritikus problémát – eltávolítja a vizet az oszlop aljából, és megakadályozza, hogy a fa és a talaj érintkezési területén stagnáljon. Ilyen párna nélkül a nedvesség felhalmozódik az alján, ideális feltételeket teremtve a rothadási folyamatok kialakulásához.
A pillér vízelvezető alátétre történő felszerelése után betonozás történik. Ez a szakasz nemcsak a szerkezet merev rögzítését, hanem a fa további védelmét is biztosítja a nedves talajjal való közvetlen érintkezéstől. A betont úgy öntik, hogy az oszlop föld alatti részét teljesen lefedje egy kis kúppal a talajszint felett. Fontos árnyalat, hogy a betongallérnak lejtősnek kell lennie az oszlophoz képest, hogy az esővíz oldalra folyjon, és ne halmozódjon fel az alapnál. Sokan kihagyják a betonozási szakaszt, és csak földdel töltik fel, ami kritikusan csökkenti a teljes szerkezet stabilitását és tartósságát.
A beton megszilárdulása után a fa és a betonfelület közötti hézagot tömítőanyaggal kezeljük. Még jó minőségű betonozás esetén is mikrorepedések keletkeznek idővel a különböző anyagok felületén. A nedvesség áthatol ezeken a repedéseken, és belülről tönkreteszi a fát. A szilikon vagy poliuretán alapú tömítőanyag kitölti az összes rést, és rugalmas, vízálló tömítést hoz létre. Ez az egyszerű lépés jelentősen meghosszabbítja az oszlop élettartamát.
A védelem utolsó eleme a kupak felszerelése az oszlop felső végére. A védetlen favágás aktívan felszívja a légköri nedvességet, amely az oszlop teljes hosszában szétterül. A kupak műanyag palackból, speciális műanyag vagy fém bélésekből készülhet. A lényeg az, hogy biztosítsuk a megbízható rögzítést és a végfelület teljes lefedését kis túlnyúlásokkal a széleken. Ez a védelem megakadályozza, hogy az eső és a hó közvetlenül a szerkezet legsérülékenyebb részébe kerüljön.
Mindezen módszerek integrált alkalmazása többszörösére növeli a faoszlopok élettartamát. Mindegyik szakasz kiegészíti az előzőt, többszintű védelmi rendszert hozva létre a fapusztulás főbb tényezői ellen.