Sok ingatlantulajdonos szembesül ugyanezzel a problémával: a komposztkupac évekig a helyén marad anélkül, hogy jó minőségű műtrágyává válna. Az erdei talaj illatú, morzsalékos, sötét massza helyett egy megtapadt, bűzös szervesanyag-csomót kapunk.
A lassú érés oka legtöbbször nem a hulladék összetételében vagy a páratartalomban, hanem a levegő hiányában rejlik. Oxigénhez való hozzáférés nélkül a bomlási folyamatok anaerob forgatókönyv szerint zajlanak – lassan, kellemetlen szagok felszabadulásával és minimális hatással. A jótékony mikroorganizmusok és férgek ilyen körülmények között lassan működnek vagy elpusztulnak, helyet adva a baktériumoknak, amelyeknek nincs szükségük oxigénre. Egy egyszerű művelettel kijavíthatja a helyzetet, amelyet sokan figyelmen kívül hagynak.
A komposztálás fő hibája a szerves anyagok rendszeres keverésének hiánya. A nyári lakosok általában egy kupacba vagy dobozba rakják a hulladékot, néha meglocsolják és megállnak. A levegő bejutása nélkül a kupac belsejébe a gyors lebomlásért felelős aerob mikroorganizmusok nem tudnak teljes mértékben működni. Sűrű tömegben megfulladnak, a folyamatok lelassulnak, megjelenik a rothadás szaga. Anaerob bomlás történik, de rendkívül lassú és hatástalan.
A probléma megoldása az, hogy a komposztot rendszeresen megforgatjuk egy vasvillával. Ez a folyamat egyszerre több fontos mechanizmust indít el. A friss levegő behatol a kupac belsejébe, aktiválva az aerob baktériumok és gombák – a szerves anyagok fő feldolgozói – munkáját. Tevékenységüket hőfelszabadulás kíséri, ami tovább gyorsítja a bomlást. A kupac belsejében a hőmérséklet emelkedik, optimális feltételeket teremtve a mikrobiológiai folyamatokhoz.
A keverés megold egy másik problémát – az anyag újraelosztását a rétegek között. A halomhoz hozzáadott friss hulladék a központba kerül, ahol a legmagasabb a hőmérséklet és gyorsabb a bomlás. A már részben feldolgozott anyagok a perifériára költöznek, helyet adva az új szerves anyagoknak. Így a komposzt teljes térfogata egyenletesen halad át a bomlási szakaszokon.
A sűrű tömörített területek és a nedves rétegek blokkolják a levegő áramlását. Megfordításkor eltörnek, a tömeg szerkezete meglazul, oxigénáteresztővé válik. Ugyanakkor a páratartalom kiegyenlítődik: a nedvesebb rétegekkel való érintkezés következtében a száraz területek megnedvesednek, a vizes területek pedig kiszáradnak, így levegőhöz jutnak.
A komposzt megfelelő keverése:
1. lépés Használjon hosszú fogú kerti villát – ez a legalkalmasabb ehhez a munkához.
2. lépés Szúrja a villát mélyen a kupacba, és fordítsa meg a tartalmát, mozgassa az alsó rétegeket a tetejére, a felső rétegeket pedig az aljára.
3. lépés Ügyeljen a kupac közepére – itt kell lennie a legmagasabb hőmérsékletnek és az aktív bomlásnak.
4. lépés. Törje szét az összes tömörödést és csomót, hogy a tömeg a lehető leglazább legyen.
5. lépés. Ha szükséges, nedvesítse meg a száraz területeket, vagy adjon hozzá száraz anyagot a túl nedves területekhez.
Az optimális keverési gyakoriság a meleg évszakban egy-két hetente egyszer. Ha nincs elég időd, legalább havonta egyszer. Még ez az üzemmód is jelentősen felgyorsítja a folyamatot ahhoz képest, hogy egyáltalán nincs keverés. Télen a mikroorganizmusok aktivitása csökken, ezért nincs szükség gyakori beavatkozásra.
A rendszeres fordulás eredménye gyorsan észrevehető. A halom „égni” kezd – belül melegnek érzi magát, néha a hőmérséklet eléri a 60-70 fokot. Megszűnik az ammónia vagy rothadás kellemetlen szaga, és megjelenik az erdei avar jellegzetes kellemes aromája. Az érési folyamat a meleg évszakban másfél évről három-négy hónapra csökken.
A levegő rendszeres hozzáférése nélkül a komposzt évekig heverhet, és félig lebomlott tömeg marad. Kéthetente egyszer villával megforgatva egy szezonnyi műtrágya készen áll. Ez nem kiegészítő lehetőség, hanem szükséges feltétele a hatékony komposztálásnak. Ha kéthetente 15-20 percet tölt, minőségi komposztot kap, amely valóban javítja az udvar talaját.
