Középfülgyulladás vagy a középfül üregét és hallócsontjait érintő otitis media egy általános kifejezés, amely az akut középfülgyulladásra, az akut középfülgyulladásra effúzióval és a krónikus gennyes középfülgyulladásra utal. Ezek a feltételek egymással összefüggenek, és átfedhetik egymást. A középfülgyulladás a kisgyermekek egyik leggyakoribb betegsége. A magas jövedelmű országokban ez a vezető ok az orvosi konzultációra, az antibiotikum-kezelésre és a műtétre.
Akut középfülgyulladás folyadék jelenléte jellemzi a középfülben – egy kiöntés, kombinálva az akut fertőzés jeleivel és tüneteivel. Az akut középfülgyulladás ismétlődő epizódjai gyakori akut megnyilvánulásokat okoznak Fülfájás, láz és általános rossz közérzet. Az akut középfülgyulladás szövődményei közé tartoznak az akut mastoiditis, agyhártyagyulladás és agytályogok. Az akut középfülgyulladás magas előfordulási gyakorisága ellenére ritkák, de potenciálisan kockázatosak.
Az effúzióval járó középfülgyulladást a folyadék jelenléte jellemzi ép állapotban dobhártya. Az akut középfülgyulladással ellentétben az effúzióval járó középfülgyulladás nem mutat akut fertőzés jeleit és tüneteit. Az effúzióval járó otitis fő tünete a zsinór halláskárosodás a középfülben a hanghullámok átvitelének károsodása okozza az effúzió jelenléte miatt. Ha ez a halláskárosodás továbbra is fennáll vagy gyakran ismétlődik, negatív hatással lehet a beszédkészségekre, a kommunikációra, a viselkedésre és a mentális működésre.
Krónikus gennyes otit a középfül és a mastoid folyamat üregének krónikus gyulladásaként definiálják. Az ismételt jelenléte gennyes váladék a fülben, amely a dobhártya perforációján halad át a leglényegesebb tünet. A krónikus középfülgyulladás vezetőképes halláskárosodást okoz, és károsíthatja a középfül hallócsontjait. Ez a gyulladás növeli a maradandó érzékszervi károsodás kockázatát is halláskárosodás és intracranialis szövődmények. Ennek az állapotnak a prevalenciája országonként nagymértékben eltér, de a leggyakoribb az alacsony és közepes jövedelmű országokban.
A halláskárosodás a középfülgyulladás leggyakoribb szövődménye. A vezetőképes hallásvesztés leggyakrabban a folyadékgyülem felhalmozódása, ritkábban pedig a magas negatív nyomás miatti középfül-atelektázia következménye. Az átlagos halláskárosodás 20-30 nagyságrendű dB0–60 tartományban dB. Szenzorineurális hallásvesztés is jelen lehet a kerek ablakmembrán fokozott feszültsége és a fülkagyló szőrsejtjeinek gyulladása miatt. A krónikus gennyes otitisben a halláskárosodás súlyosabb, mint az akut középfülgyulladás és az effúzióval járó otitis esetén. A halláskárosodás összefüggésbe hozható a beszéd- és nyelvi készségek fejlődésének romlásával.
A dobhártya perforációja mind akut középfülgyulladásban, mind effúzió jelenlétében előfordulhat. Ez az állapot általában 2-3 hónapon belül gyógyul. 3 hónapnál tovább tartó krónikus perforációk esetén dobplasztika elvégzése szükséges.
Mastoiditis, bár gyakorisága az antibiotikum-korszakban csökken, a középfülgyulladás leggyakoribb gennyes szövődménye. Mivel a mastoid sejtrendszer a középfülhöz kapcsolódik, a középfülgyulladás minden epizódja növeli a mastoiditis kialakulásának kockázatát. Ha a fertőzést átterjed a csonthártyára, mastoiditis periosteitisszel alakul ki.
Jellemző tünete a láz, Fülfájás, postauricularis erythema – fül mögötti vörösség, a fülkagyló fokozott érzékenysége, és ez utóbbi elülső/alsó elmozdulása is megfigyelhető. A mastoiditis legsúlyosabb formája akkor fordul elő, amikor a fertőzés a periosteumból a csontba terjed, ami csonthártyagyulladást eredményez, amely subperiostealis tályog kialakulását okozhatja. Osteitissel járó mastoiditisben a postauricularis erythema és érzékenység kifejezettebb, és a fülkagyló egyértelműen előre és lefelé mozdul el.
Referenciák:
