A nőgyűlölő olyan személy (férfi), aki kerüli a társadalmat, a köröket, a nők társaságát, és aki idegenkedést vagy megvetést tanúsít a nők véleményével, cselekedeteivel, intelligenciájával, sikerképességével, függetlenségével szemben és/vagy meghatározza és elfogadja a szakmai hozzáférés jogát. bizonyos pozíciókban csak a kompetenciától eltérő kritériumok szerint.
Társadalmunk sok szempontból hosszú utat tett meg a nőkkel való bánásmód terén. Tudjuk azonban, hogy társadalmunk távolról sem egyenlő, különösen, ha a diszkrimináció finomabb formáiról van szó, amelyek gyakran öntudatlanul nyilvánulnak meg. Sok egyén még mindig bizonyos mértékű antipátiát mutat a nőkkel szemben, más néven nőgyűlöletet.
Laura-Maria Cojocaru pszichológus, a Somato-Integrative Linguistic Neuro-Programming Institute (INLPSI) elnöke és alapítója szerint úgy véli, hogy a nőgyűlölet a szexizmus szélsőséges formája, amelyet gyakran a nők gyűlöleteként és megvetéseként határoznak meg. Egy nőgyűlölő meggyőződésű személy nem biztos, hogy tudatában van annak, hogy nőgyűlölő – sőt azt hiszi, hogy gyűlöli a nőket –, de viselkedésük és szavaik előítéletet, megvetést vagy ellenségeskedést mutatnak a nőkkel szemben.
„Azokban a társadalmakban, ahol a nőgyűlölet elterjedt, gyakran magas a nők elleni erőszak aránya. A nők tulajdonképpeni vagy másodrendű állampolgároknak tekinthetők, és ebből következően mind egyénileg, mind intézményileg rosszul bánnak velük. Például egy férj által bántalmazott nőnek (egyéni szinten) azt mondhatja a rendőr, hogy nem emel vádat a férje ellen, mert ez családi ügy (intézményi szint). A nőgyűlölet más nézetei szerint a nőgyűlölet egy módja annak, hogy irányítsák vagy megbüntessék azokat a nőket, akik megkérdőjelezik a férfidominanciát. A nőgyűlölet is elválaszthatatlanul kapcsolódik az erőszak sok más formájához, különösen a nemi alapú erőszakhoz, mint például a családon belüli erőszakhoz, a szexuális zaklatáshoz. Ha valaki általában gyűlöletet vagy megvetést érez a nők iránt, sokkal könnyebb lesz erőszakot elkövetni ellenük. Egy nőgyűlölő világnézettel rendelkező személy az életében lévő nőket tulajdonként tekintheti, és keményen irányíthatja őket. Haraggal reagálhatnak arra is, ha egy nő nem adja meg nekik azt, amire jogosultnak érzik magukat, például szexet vagy romantikus szerelmet, ami szexuális zaklatáshoz, fizikai erőszakhoz vagy akár emberöléshez is vezethet. A nőgyűlölő cselekedetek közé tartozik minden, amely egy nemet vagy nemet alsóbbrendűnek minősít” – magyarázza Laura Maria Cojocaru pszichológus.
A nőgyűlöletnek 3 fajtája van
1. Szexizmus
„A gyűlölet, az elnyomás, a kriminalizálás, a megfélemlítés ezen formája könnyen azonosítható, mert titkos viselkedésre utal. Bármilyen látható tett, beszéd vagy attitűd vagy elmélet, amely a nőket a férfiaknál alacsonyabb rendűként kezeli, ami a nőket a férfiakhoz képest hátrányos helyzetbe hozza, ezért leigázza a nőket, és ha a témát legitimnek tekintik, a szexizmus egy formája. Ilyen szexista utalásokra találhatunk példákat a legelismertebb filozófusok által írt szövegekben: Platón, Arisztotelész, Szent Ágoston, Kant és Hegel is vétkesek ilyen „bűnökben”. A szexizmusra is számos példa található a legtöbb vallás papjainak hozzáállásában. A szexizmus a diszkrimináció beépített szintjének külső megnyilvánulása, nem egy esetleges szituáció, amely szabadon kering, mint kialakuló társadalmi jelenség” – magyarázza a pszichológus.
2. Patriarchátus
„A patriarchátusban az intézmények és a szokások mind a férfiak felsőbbrendűségének kedveznek. Az intézményi és társadalmi támogatás megszerzésével a patriarchátusban tovább fejlesztik a szexista gyakorlatokat. Ez a jelenlét nem feltétlenül azonosítható egy társadalomban, mert az emberi viselkedés mögöttes szerkezeteként működik. A patriarchátusnak sajátos szerepei vannak a férfiaknak és a nőknek. A nők társadalmilag ilyen módon tárgyiasulnak. A nők tárgyiasításának különböző módjai vannak. A tárgyiasítás módjai társadalmonként és a történelem korszakonként változnak. Ami a patriarchátus minden formájában közös, az a férfi felsőbbrendűség. A patriarchátus a férfiak által a nők produktív és reproduktív munkája feletti ellenőrzésben gyökerezik. A patriarchátus szükségszerűen a hatalomról szól. A hatalommal rendelkezőknek gyakran joguk van ellenőrizni a tehetetlenek mínuszait – ez azon az elven működik, hogy a felsőbbrendűség igazolja a dominanciát. A patriarchátus szükségszerűen megtestesíti és szankcionálja a hatalom egyenlőtlen elosztását, amely segít fenntartani az elnyomás status quo-ját. A patriarchátusban az ember férfi kiváltságokkal születik. Ezt az előnyt nem választás útján lehet megszerezni. Bár Ön nem vonható felelősségre egy ilyen kiváltságért, személyesen felelősségre vonható azért, hogy semmit sem tett a férfi nemi kiváltság fennmaradásának megakadályozása érdekében” – magyarázza Laura Maria Cojocaru pszichológus.
3. Fallocentrizmus
„Ez a nőkkel szembeni diszkrimináció egy formája fogalmi szinten. Ha a szexizmus diszkrimináció a beszéd és cselekvés szintjén, a patriarchátus pedig strukturális elnyomás, akkor a fallocentrizmus a fogalmi férfidominancia egy formája. A fallocentrizmus egy diszkurzív eljárások sorozata – ami azt jelenti, hogy a fogalmi gyakorlatnak ezt a formáját érvelés vagy érvelés hozza létre, szemben az intuícióval. Azzal érveltek, hogy létezik egy nemi/nemi transzcendens emberi esszencia – olyan esszencia, amely szex/gender semleges. Ennek a lényegnek a fejlesztésével és kifejezésével a férfiak és a nők méltóságot, szabadságot és egyenlőséget érhetnek el. Leküzdhetik a különbözőség és a megkülönböztetés minden formáját is. E felfogás szerint a felszabadító cél a férfias-női identitás emberi identitássá való összeomlásának kell lennie. A lényeg az, hogy a szexuális elnyomásnak folytatódnia kell mindaddig, amíg a testet el nem vágják vagy el nem helyezik a női identitás központjaként, ami azt jelenti, hogy az emberi esszenciát a tudat birodalmában a testen kívül és azon kívül is megadják. A feministák egy implicit férfias manővert azonosítanak a férfi/nő és férfi háromoldalú osztályozásában. Feltételezhető, hogy ez az emberi kategória ugyanolyan elfogult a nemtől függően, mint a férfi és a nő kategóriája” – összegzi Laura-Maria Cojocaru pszichológus, a Somato-Integrative Linguistic Neuro-Programming Institute (INLPSI) elnöke és alapítója.
