Az elmúlt évek éghajlati változásai arra kényszerítik a nyári lakosokat, hogy újragondolják szokásos megközelítéseiket a hideg évszakra való helyszín előkészítésére. A hó egyre későn esik, a fagyok pedig a menetrend szerint érkeznek, így a növények természetes védelem nélkül maradnak.
A gyümölcsfák gyökérrendszere különösen sérülékeny, hiszen még -15 fokos hőmérsékleten is megsérülhet. A fiatal palánták és a melegkedvelő déli fajták azt kockáztatják, hogy nem élik túl a telet elegendő hótakaró nélkül. Ha az előrejelzés csapadék nélküli fagyokra figyelmeztet, nem habozhat – sürgősen el kell mennie a helyszínre, és védelmi intézkedéseket kell tennie. Az időben végzett intézkedések segítenek megőrizni az ültetéseket, és elkerülni a veszteségeket a kertben és a kertészben.
A mérsékelt éghajlatú növények alkalmazkodtak a hidegtűréshez, de ez elsősorban a föld feletti részeikre vonatkozik. A gyökérrendszer sérülékeny marad, különösen a gyümölcsökben. A hómennyiség évről évre való különbsége egyre kiszámíthatatlanabb, és ami korábban biztonságosan telelt a vastag hótakaró alatt, az most kifagyhat.
A hómentes időszakokban a bogyós növények kiemelt figyelmet igényelnek. A természetes védelem hiányára különösen érzékeny a hőkedvelő szeder, az aktinidia és az íny. Nem szőtt anyaggal kell lefedni őket, és a burkolatnak lazának kell lennie, lehetővé téve a levegőcserét. A kerti szamócának is hasonló védelemre van szüksége, mivel fagyos körülmények között bokroi kidudorodnak a talajból, ami a gyökérrendszer lefagyásához vezet. Nem szabad halogatni az eperágyások letakarását, ha az időjósok hőmérsékletcsökkenést ígérnek.
Egy gyümölcsös védelem integrált megközelítést igényel. A fák és cserjék fatörzsei további mulcsozást igényelnek. Különös figyelmet fordítanak a sekély gyökérrendszerű növényekre – áfonyára, somfára és homoktövisre. Mulcsozásra vastag trágyaréteg alkalmas, amely nemcsak a talajt borítja, hanem lebomlása során hőt is termel. Az alternatív anyagok közé tartozik a fűrészpor, a szalma és a semleges tőzeg. Fontos szempont, hogy a mulcsréteg legyen laza és kellően vastag, legalább 10-15 centiméter. Az anyag nem tömöríthető, nem taposható, mivel a hővédő tulajdonságokat pontosan a légrétegek biztosítják.
A talajtakaró tetejére érdemes hótartó anyagokat – lucfenyő ágakat vagy bozótot – fektetni. Segítenek megtartani még egy kis mennyiségű havat is, ha esik. Célszerű a meglévő hótakarót közelebb gereblyézni a legérzékenyebb növényekhez, így további védelmet biztosítanak.
A hómentes telek nemcsak a fagy miatt veszélyesek, hanem a talaj kiszáradása miatt is. Ilyen körülmények között kritikussá válik a nedvességet feltöltő téli öntözés. Ha a fagy beállta előtt meg lehet érkezni a helyszínre, és a talaj kiszáradtnak tűnik, akkor bőséges öntözés szükséges. A nedves talaj jobban megtartja a hőt és védi a gyökereket a fagytól.
A dísznövények különleges megközelítést igényelnek. Azok a kerti kultúrák, amelyeknek hajtásai normál télen a hószint felett fagynak meg – a weigels, a Fortune’s euonymus, a buddleia, a lógó és a zöld forzitia – védelem nélkül teljesen elpusztulhatnak. Számukra feszített burkolóanyagú keretes menedékeket építenek be. A növényeket először alommal boríthatjuk be, és a keret tetején hótartó anyagokkal boríthatjuk be.
Még a fagyálló rózsák is, amelyek általában nem igényelnek komoly szigetelést, a hótalan télen a fagyveszélyt jelentenek. Javasoljuk a fatörzs terület mulcsozását vagy keretes menedékek telepítését. Az előzetesen telelésre előkészített rózsákat további anyagréteggel lehet lefedni, de egy fontos figyelmeztetéssel – biztosítani kell a burkolat időben történő eltávolítását, amikor az időjárás felmelegszik, hogy elkerülje a csillapítást.
A klematiszokat, amelyek normál télen nem igényelnek menedéket, a hómentes időszakban laza hótartó anyagokkal kell takarni. Fontos, hogy a felmelegedés első jeleinél tavasszal távolítsuk el ezt a burkolatot, különben a növények túlzott nedvességtől és hőtől szenvedhetnek.
A terület előkészítése a hómentes télre időt és erőfeszítést igényel, de ezek az intézkedések megtérülnek az értékes növények megőrzésében. A legfontosabb az időjárás-előrejelzés figyelése és proaktív cselekvés, anélkül, hogy megvárnák a hőmérséklet kritikus csökkenését.
