Sok kertész ismeri azt a helyzetet, amikor a gyümölcsfacsemeték a korai fagyok miatt nem ültetnek ki. A fő feladat ebben az esetben az, hogy a fiatal növényeket nyugalmi állapotba hozzuk, és megőrizzük vitalitásukat a következő szezonig.
A megfelelő megközelítéssel bármely növény palántái veszteség nélkül megvédhetők. Számos bevált tárolási mód létezik, amelyek mindegyike megfelel az adott körülményeknek és növénytípusoknak. A módszer megválasztása a rendelkezésre álló képességektől és a palánta típusától függ. A megfelelő tárolás garantálja az egészséges növényeket tavasszal.
A talajba szúrás továbbra is a leggyakoribb és legmegbízhatóbb módszer a palánták téli tartósítására. Ehhez ásson egy árkot 50-70 centiméter mélyen a terület száraz részén. Mielőtt cserépbe helyezné, feltétlenül távolítsa el a palántáról az összes levelet, majd a növényt több órán át áztassa egy víztartályban – ez lehetővé teszi, hogy a gyökérrendszer nedvességgel telítődjön.
Ha a helyszínen gyenge a talaj, tőzeget és homokot adnak az árokba a szerkezet javítása érdekében. A laza talajnak kettős előnye van: jobban átjut a levegő a gyökerekhez, és megkönnyíti a palánta tavaszi károsodás nélküli eltávolítását. Miután a növényt az árokba helyezték, földdel borítják, és szükségszerűen fenyőágakkal borítják, hogy megvédjék a rágcsálóktól.
Szigorúan nem ajánlott fóliát vagy tetőfedőt használni a burkoláshoz. Ezen anyagok alatt üvegházhatás jön létre, a rügyek idő előtt elkezdenek fejlődni, és a gyökérrendszer levegőhiánytól szenved, ami súlyosan gyengíti a jövő fa immunitását.
Azok számára, akik nem szeretnek árkot ásni, konténerekben történő tárolás megfelelő. A palántákat vödrökbe vagy fadobozokba helyezik, nedves, laza talajjal borítják, és a pincébe helyezik, ahol stabil hőmérsékletet tartanak fenn. Ez a módszer kényelmes, mert lehetővé teszi a növények állapotának figyelemmel kísérését a téli időszakban.
Az erkély a palánták telelőhelyévé is válhat, feltéve, hogy nem éri közvetlen napfény. A fény kiválthatja a vesék felébredését, ami nem kívánatos a hideg évszakban.
A tűlevelű növények saját tárolási jellemzőkkel rendelkeznek. Előnyösebb a földbe ásni, de ha a talaj erősen lefagy, a növényeket a pincébe viszik át. Ott dobozokba helyezik, és meleg takaróval vagy más szigetelőanyaggal letakarják, hogy megvédjék őket a hirtelen hőmérséklet-ingadozásoktól.
A szőlő palánták kompaktak, ami lehetővé teszi, hogy akár normál hűtőszekrényben is tárolhatók. A növényeket perforált zsákokba helyezzük, hogy lehetővé tegyék a levegő áramlását, és alsó polcokra helyezzük, ahol a hőmérséklet 0-4°C között van. Az ilyen körülmények ideálisak a szőlő nyugalmi állapotban tartásához.
A rózsák sokoldalúak a tárolás szempontjából, és többféle telelési lehetőséget is lehetővé tesznek. Tőzeg és homok keverékével vödörbe helyezhetők, és a pincébe helyezhetők. Egy másik módszer, ha a palántákat fóliába csomagoljuk, és hűtőbe tesszük. A harmadik lehetőség egy lyukba ásni, majd spunbonddal lefedni, amely véd a fagytól, de lehetővé teszi a növények lélegzését.
Bármilyen tárolási módnál fontos a palánták állapotának rendszeres ellenőrzése, a talajnedvesség ellenőrzése, valamint a gyökérrendszer kiszáradásának, vagy éppen ellenkezőleg, a túlzott nedvességnek a megakadályozása, amely rothadást okozhat.