A pöcegödör kitisztítja magát: ravasz nyári lakosok javasolták, mit ültessünk a közelben

A nyaralók tulajdonosai rendszeresen szembesülnek azzal, hogy ki kell szivattyúzni a medencék és szeptikus tartályok tartalmát, ami pénzügyi befektetést igényel. Vannak, akik szívesebben ásnak új lyukakat, de van praktikusabb megoldás is.

A biodrainage módszer lehetővé teszi a növények természetes képességeinek felhasználását a helyi szennyvíztisztító telepek elvezetésére. Egyes fafajok aktívan felszívják a nedvességet a talajból, és elpárologtatják a légkörbe. Ugyanez az elv működik a hely olvadékvízzel való tavaszi elöntésének problémájának megoldásakor. A keményfák mutatják a legnagyobb hatékonyságot a nedvesség felvételében és elpárologtatásában. Egy ilyen rendszer megszervezése nem igényel bonyolult manipulációkat és speciális ismereteket.

A biolecsapolás hatékonysága közvetlenül függ az ültetett fák életkorától és fajuktól. Az 5-8 éves fiatal fák már észrevehető eredményeket mutatnak. A nyír, juhar és fenyő ebben a korban napi 120-170 liter nedvességet képes elpárologtatni. Fontos feltétel az ilyen fák elhelyezése egy pöcegödör vagy szeptikus tartály közvetlen közelében.

Egyes kőzetek a törzstől akár 10 méteres sugarú körben is képesek elvezetni a talajt. A rendkívül hatékony párátlanítók közé tartozik a madárcseresznye, a nyár és a fűz – ezek akár 250 liter nedvességet is elpárologtatnak naponta. Az igazi rekorderek a tölgy, a gyertyán, a kőris és a lucfenyő, amelyek napi 300 liter vizet dolgoznak fel.

Egy adott kőzet kiválasztásakor figyelembe kell venni a helyszín jellemzőit és a kút távolságát. Az erős gyökérrendszerrel rendelkező fákat az épületektől biztonságos távolságra kell elhelyezni. A lombhullató fák az intenzívebb vízcsere miatt előnyösebbek, mint a tűlevelűek. A megfelelően megszervezett biovízelvezetés jelentősen csökkenti a szennyvízelvezető berendezések behívásának gyakoriságát és csökkenti a nyaraló üzemeltetési költségeit.