A jellegzetes vörös szálairól ismert sáfrányt már az ókor óta luxus fűszerként, gyógyszerként és festékanyagként tartják számon. A világ legértékesebb fűszereként elsősorban Iránban, de Spanyolországban és Franciaországban is termesztik. Mitől olyan különleges a sáfrány, és hogyan kerüljük el az utánzatokat?
Az ókorban a krókusz vörös fonalát nemcsak fűszerként, hanem gyógyítószerként és festékanyagként is nagyra becsülték. Magas áruknak, megvan a maga létjogosultsága. A sáfrány a kékes-lila virágokkal jellemezhető, Kis-Ázsiában őshonos krókuszfajból származik. Onnan terjedt el Spanyolországba és Franciaországba, de ma a fő termelő Irán, ahol évente akár 80 tonnát is termelnek ebből az értékes fűszerből.
A krókusz virágait virágzásuk után azonnal le kell szedni. Minden egyes virágot óvatosan levágnak, és kiszedik a piros szálakat, amelyeket aztán tűz fölött szárítanak meg. Egy gramm sáfrányszál előállításához legalább 200 virágra van szükség, ami a sáfrány magas árának oka.
A konyhában a sáfrányt magas ára miatt nagyon takarékosan használják. Már kis mennyiség is összetéveszthetetlen aromát és ízt kölcsönözhet egy ételnek. Ideális, ha a szálakat felhasználás előtt meleg vízben áztatjuk. A sáfrányt nemcsak az olyan hagyományos ételekben használják, mint a milánói rizottó, a spanyol paella vagy a francia bouillabaisse, hanem számos keleti ételben és édességben is.
Ha sáfrányt vásárolunk, fontos, hogy óvakodjunk az olcsó utánzatoktól, amelyeket nyaralás közben gyakran találunk a piacokon. Az igazi sáfrányt jellegzetes édes illatáról és enyhén kesernyés ízéről lehet felismerni. Ne tévesszenek meg más növények szárított virágai, amelyeket paprikával vagy kurkumával színeznek.
