Néha csak a saját elménkre van szükségünk, hogy stresszeljük magunkat. Elég, ha az ember átgondolja, mi vár rá holnap a munkahelyén, és stresszes. Tatiana Barillová is ezekkel a szavakkal írja le azt a módot, ahogyan óriási nyomás nehezedik ránk.
A magánéleti vagy munkahelyi stresszes helyzetek megküzdése szerinte a megfelelő belső attitűd kialakítása, például a stresszel szemben. Stresszkezelést oktat egy érdekes 8 hetes programban, melynek központi motívuma a hétköznapi mindfulness, az úgynevezett mindfulness. Erről a témáról többet (nem csak) árul el a Pravdának adott interjújában.
Mi a stressz kifejezés jelentése?
A stressz a szervezet nem specifikus fiziológiai reakciója a szervezettel szemben támasztott bármely igényre adott válaszként, amelyet elménk veszélyként, fenyegetésként értékel. Más szóval, a stressz a test azonnali reakciója egy valós vagy képzelt ingerre, amely belülről vagy kívülről érkezik. A stresszt gyakran azzal a ténnyel társítjuk, hogy nincs időnk, több dolgon dolgozunk egyszerre, és nem tudjuk, mit tegyünk először. A stresszt többnyire az idővel társítjuk. Alternatív megoldásként továbbra is stresszesek vagyunk az emberek, a pénzügyek, a gazdasági vagy geopolitikai helyzet és hasonlók miatt. Tehát a stressz szót valami külsőre és láthatóra társítjuk. Ilyenkor stresszesnek érezzük magunkat. Napjainkban folyamatosan követeléseknek, elvárásoknak, teljesítménykényszernek vagyunk kitéve, ha folyamatosan gondolkodunk, értékelünk, elemezünk. Így testünk szinte folyamatosan aktiválta a „harcolj, menekülj vagy fagyj” stressz módot.
Van ennek pozitív „arca”?
El kell mondani, hogy a distressz (negatív) stressz mellett ismerjük az eustresszt is, az ún. pozitív stressz. Ez az a stressz, ami előre visz, ami lehetővé teszi, hogy megvalósítsuk elképzeléseinket, új dolgokat tanuljunk. A test, a lélek és az elme működéséhez egyensúlyban kell élnünk.
Hogyan jelzi a test és a psziché, hogy nem tudja kezelni a stresszt?
A „küzdj, menekülj vagy fagyj meg” stresszreakció ugyanaz, mint amikor egy kutya rohan ránk a sarok mögül. Ekkor például aktiválódik a félelem érzelme, és ezzel az egész test, mégpedig az idegrendszer, a mozgásrendszer, felgyorsul a pulzusszám, a hormonok (kortizol, adrenalin) érintettek, emelkedik a vércukorszint, stb. Futásra készen állunk. És ezzel egyidejűleg az immunrendszer, az emésztőrendszer, a reproduktív rendszer deaktiválódik.
Mi van, ha állandóan ilyen nyomás nehezedik ránk?
Képzeljük el, hogy ha egész nap valamilyen feszültségben, stresszben, állandó mozgásban vagyunk, akkor szinte folyamatosan aktiválódik a stressz módunk. Az elménk és a testünk nem szokott hozzá, és nem is ilyen terhelésre épült. Ezért ha tartósan és krónikusan stressznek vagyunk kitéve, az első dolgunk az emésztés, különböző intoleranciák lépnek fel, az immunitás megbomlik, ezért gyakran megbetegedünk. Ennek következtében az embereknek gyakran magas a vérnyomása és hasonlók. Nagyon gyakran az emberek nem érzékelik a kis jeleket. Egyszerűen figyelmen kívül hagyják őket. Aztán eltörik a lábukat, vagy egy reggel nem kelnek fel az ágyból, és kiégnek. Mert a test és a lélek nem bírta a túlfeszültséget.
Mely terhelési tényezők jellemzőek a stresszre?
Néha csak a saját elménkre van szükségünk, hogy stresszeljük magunkat. Elménk nem tud különbséget tenni a valóság és a képzelet között. Elég, ha az ember átgondolja, mi vár rá holnap a munkahelyén, és stresszes lesz.
Térjünk át a stresszt kiváltó külső tényezőkre
Ami például a külső környezetből érkezik hozzánk, azok az ún stresszorok (ingerek). Ha két különböző embert állítunk ugyanabba a helyzet elé, előfordulhat, hogy nem reagálnak egyformán. Ez azt jelenti, hogy egy inger stresszes lehet valakinek, és teljesen jó valakinek.
Tehát valójában bennünk van, hogyan reagálunk a stresszorokra?
Pontosan így és hol kell kezdenünk. Tudatosan dolgozzunk azon, ami stresszt okoz bennünk, ismerjük reakcióinkat és viselkedésünket. Az éberségben ATTITUD-ról beszélünk. Ha kellően figyelmesek és tudatosak vagyunk, fel tudjuk ismerni a stresszt okozó tényezőt, és tudatosan választunk választ, azaz olyan attitűdöt öltünk magunkra, amely nem káros számunkra. Gyakorlás kell hozzá, de meg lehet csinálni. Ezt követően sokkal könnyebben tudjuk kezelni a mindennapi élet követelményeit, egy kellemetlen kollégát vagy az átmeneti munkahelyi nyomást.
Mi a határ a stressz és a stressz-kiégés között?
A stressz önmagában nem rossz. A stressz motiváló tényező lehet életünkben. A rossz az, hogy hosszú ideig vagyunk kitéve a stressznek, és testünk és elménk nem regenerálódik rendszeresen. Gyakran mondom, hogy minden nap legyen időnk arra, hogy törődjünk önmagunkkal, és prioritássá váljunk magunknak, vagyis ha olyasmit csinálunk, amit élvezünk, az kiteljesedést jelent. Ha nem vigyázunk magunkra, akkor megyünk a divat szerint az ún autopilot, csak idő kérdése, mikor esik kiégésbe. Sokan évente kétszer nyaralnak, és hiányzik, hogy a jelenben éljenek. Ha fogékonyak lennénk az itt és mostra, akkor nagyon sok stresszt eltávolíthatunk életünkből. Ez is mindfulness. Érzékeld gondolataidat, érzéseidet, érzelmeidet, és hozz saját magaddal összhangban döntéseket, hogy mire van most szükségem, és ne halaszd későbbre.
Tehát pontosan felismerjük a kiégést?
Pont akkor esünk kiégésbe, amikor már a regenerálódásra sincs elég időnk. Az ember ingerlékeny, hatástalan, sőt cinikus lesz. Kezdődnek az alvásproblémák, gyakran előtérbe kerülnek a táplálék-kiegészítők, később a relaxációt, alvást elősegítő gyógyszerek. Az ember gyakran abbahagyja annak értelmét, hogy mit élvezett és élvezett a munkahelyén, irritálják az emberek alapvető kérdései. És megszűnik jól érezni magát a bőrében, csökken az önbecsülése. A kiégés nem egyik napról a másikra következik be. A kiégés egy utazás. És ezért kell vigyáznunk magunkra ezen az úton, nemcsak fizikailag, hanem mentálisan és érzelmileg is.
Mely technikák segítenek leginkább a stressz kezelésében, és hogyan segíthetünk magunkon, ha nem tudjuk halogatni a munkafeladatokat, és egy bizonyos mennyiségű stresszt kezelnünk kell?
Újra össze kell jönnünk. Meg kell tanulnunk érzékelni önmagunkat, gondolatainkat, amelyek a szúnyogból szamárrá változhatnak, kihívást jelenthetnek, és sok örömet és elégedettséget vonhatnak el, ha hagyjuk őket. Meg kell tanulnunk érzékelni a testben azokat az érzéseket, amelyek egyértelműen jelzik számunkra, hogy ideje vigyázni magunkra, hogy ideje kikapcsolni a számítógépet és elmenni családtagokhoz, barátokhoz, sportolni, és tanulja meg elég hangosan érzékelni a stressz és a kiégés idején visszhangzó érzelmeket.
A technikák közül melyik képezi a stresszkezelés alapját?
Az alapvető technika a légzés. A lélegzet mindig a jelenben történik, és mindig kéznél van. Még ha csak napközben is, sétáljon tíz percet, lélegezzen mélyeket, vegye észre magát, környezetét, tegye félre a telefonját, hallgasson hangokra, figyelje a színeket. Vagy vegyél néhány lélegzetet a nap folyamán, és koncentrálj magadra: „Hogyan érzem magam most? Mire van szükségem most?” És hogy megtegyem. Az önszabályozásnak köszönhetően testünk bizonyos mértékű stresszt teljes kontrollal képes kezelni. Ez nem lehet tartós és krónikus stressz.
Mesélj valamit a munkádról, mivel foglalkozol és mik a terveid a jövőre nézve?
Képzett tanárként és mindfulness mentorként dolgozom, és én vagyok a projekt alapítója. Több mint 15 évet dolgoztam az emberi erőforrások területén. Ma teljes mértékben a Mindfulness témája mellett vagyok. Ez egy alapvető emberi képesség, amely a túlterhelt elmétől az érzékeléshez és érzéshez, a múltból és a jövőből visszavezet a jelenbe. A Mindfulness egy hatékony technika és módszer a mindennapi stressz kezelésére (nem csak) a túlterhelt emberek számára, akik keresik a módot arra, hogy visszanyerjék a könnyedséget, az örömöt és az egyensúlyt a munkában, a magánéletben vagy a családi életben. Stresszkezelő tanfolyamokon vagy kiégés előtti elsősegélynyújtó tanfolyamokon is megosztom tapasztalataimat másokkal.
