A leghíresebb magyar szalámit a 19. század óta gyártják, és a világ minden tájára exportálják. Azt mondták, hogy jellegzetes íze mögött szamárhús áll, de a valóságban teljesen más.
Az összetéveszthetetlen ízű és illatú, finom szalámi a magyar gasztronómia egyik gyöngyszeme, és a kolbászok között kiváltságos helyet foglal el. Hazája Szeged híres városa, a recept szerzője Pick Márk kolbászkészítő. 1869-ben elhatározta, hogy elkészíti saját változatát az akkoriban Magyarországon nagyon népszerű olasz szalámiból. Gyorsan jött a siker, és az új szalámi népszerűsége gyorsan felülmúlta külföldi modelljét.
Magyarország nem csak uherák, gulyás és lecsó. Ismerd meg a magyar konyha 10 hagyományos ételét:
Hogyan készül?
A magyar szalámi legfontosabb alapanyaga természetesen a hús. De nem szamarak, ahogy sokan tévesen hiszik, hanem disznók. És nem is akármilyen. Az előállításhoz kizárólag a speciális mangalica fajtából származó húst használnak fel. Ezek hosszú szőrű disznók, amelyek első pillantásra úgy néznek ki, mint egy disznó és egy birka keresztezése. Az állatok a Szeged környéki legelőkön szabad tartásban élnek, és ennek köszönhetően húsuk optimálisan telített zsírral, ami a szalámi jellegzetes ízét adja. A gyártás során a húst nem őrlik, hanem speciális késekkel vágják a kívánt állag megőrzése érdekében. A hús ízesítésére használt fűszerkeverék is elengedhetetlen – összetétele azonban érthető okokból szigorúan titkos.
Téli szalámi
A magyar szalámit az 1950-es évekig csak októbertől márciusig gyártották, az állandó hőmérséklet és a megfelelő páratartalom fenntartása érdekében az érés során. Innen kapta magyar nevét is – téliszalámi vagy téliszalámi. Az elkészített tobozokat először bükkfán füstöljük, majd speciális kamrákban érlelik, ahol 17 féle nemesgombából jellegzetes fehér felületet alakítanak ki rajtuk. A szalámikat rendszeresen keféljük, hogy egyenletes legyen a réteg. 90 napos érlelés után a szalámit csomagolják és elküldik a vásárlóknak.
