A tanulás természetesen fontos folyamat a gyermek számára.
És jó, ha a diákból kiváló tanuló lett. Ez minden bizonnyal azt jelzi, hogy nem tapasztal problémát az anyag beolvasztásával, valamint az új ismeretek és készségek elsajátításával.
De rá kell-e kényszeríteni a gyereket, hogy csak jó jegyeket kapjon bármi áron?
Természetesen nem. Először is, ebben az esetben a szülők erős pszichológiai nyomást gyakorolnak fiukra vagy lányukra.
Másodszor, a tanulónak nem csak intellektuálisan kell fejlődnie. Ezért lehetetlen kizárólag az oktatásra összpontosítani.
A gyermek fejlődésének három iránya
Az oktatás fontos, de távolról sem az egyetlen irány a baba fejlődésében. A gyermeknek fizikailag és szociálisan is fejlődnie kell.
Ha csak az első pontra összpontosít, megfeledkezve a másodikról és a harmadikról, akkor a gyermek valószínűleg nem fog sikereket elérni az életben.
Jó, ha a tanuló csak a legmagasabb pontszámot kapja. De rossz, ha ilyen eredményt úgy érnek el, hogy megtagadják a társaikkal való teljes kommunikációt.
Nagyon nehéz az élet azoknak a gyerekeknek, akiknek nincs más, csak oktatás.
Nemcsak a matematika és a fizika elsajátítására van szükség, hanem arra is, hogy tudjon barátkozni és legalább a legegyszerűbb házimunkát elvégezni.
Egy társaságkedvelő és fizikailag aktív jó tanulónak több esélye van az önmegvalósításra, mint egy titkolózó, hallgatag és bizonytalan kiváló tanulónak.
Ha azonban egy gyermeknek sikerül tökéletesen tanulnia anélkül, hogy a testi és szociális fejlődést veszélyeztetné, akkor a helyzeten nem szabad változtatni. A lényeg az, hogy ne kényszerítsük a diákot arra, hogy kiváló tanuló legyen.