A torta régen és ma is minden háziasszony büszkesége. Ha azt szeretnéd, hogy a tiéd is olyan habos legyen, mint egy puffancs, ne feledkezz meg egy fontos apróságról a liszttel, de nem csak azzal!
A sütemények az egész világon népszerűek. Azt azonban kevesen tudják, hogy egykor szertartásos ételként és kommunikációs csatornaként is funkcionáltak. Az ilyen esküvői torta például az ifjú pár „kötelezettségéből” eredt, hogy valamilyen szent ételt kell enniük. Míg az ókori Rómában a menyasszony feje fölé törték a bolyhos tortát, hogy garantálják a gyümölcsöző és gazdag házasságot, addig a viktoriánus Angliában csalafintaságként szolgált. A lányok, akik megnyerték, a párnájuk alá tették. Úgy hitték, hogy álmukban meglátják jövendőbelijüket…
A videóban megnézheted, miért jó, ha átszitáljuk a lisztet:
Üzenet az új apáknak
Szláv kultúránkban is fontos szerepet játszott a sütemény. Bár mai szemmel nézve komikusan hangzik, őseink a pitét betegségekre vagy tűz elleni mágikus védelemre használták. Időnként a pitét érdekes hírek hírnökeként is használták. Dél-Csehországban egy törvénytelen gyermek születése után egy úgynevezett „születésnapi tortát” küldtek a gyermek biológiai apjának. A torta egy újszülött formájú volt, és nyilvánvalóan arra szolgált, hogy érzelmileg lenyűgözze az újdonsült apát, hogy szembe tudjon nézni a kötelességével.
Nézze meg a videót, hogy megtudja, mi a különbség a klasszikus és a teljes kiőrlésű liszt között:
Pite testvérek
A pitét a szlávok még mindig használták az egymással való kapcsolataik erősítésére. Ha valaki pitét adott valakinek, és az illető a jelenlétében megette, azt a vértestvériség megkötésének tekintették. És így elgondolkodunk azon, vajon hány ilyen „pite” vértestvériséget kötöttünk tudtunkon kívül napjainkban? Több százan voltak? Vagy inkább több ezer? Az igazság az, hogy ilyen tortát és kávét (vagy jó teát) az ellenséggel soha nem fogyasztunk. És ha a torta pelyhes, mint a puffancs, akkor nincs is mivel foglalkozni.
Folytatás a következő oldalon
Az átszitált liszt jobban kel
A jó sütemény olyan bolyhos tésztát készít, amely szó szerint elolvad a nyelveden minden egyes falatnál. De hogyan lehet ezt elérni? Tulajdonképpen elég egyszerűen. Akár sima, akár félkész, akár tönkölylisztből vagy tönkölybúzalisztből sütöd a süteményt, ezt a süteményalapot mindig át kell szitálni. Nagyanyáink soha nem hagyták ki ezt az apró szolgálatot a lisztnek, és erre jó okuk volt. Korábban persze a liszt nem tartalmazott csomósodásgátló adalékanyagokat, így szitálatlan állapotban kevésbé volt feldolgozható. De a liszt szitálásának ma is van jó oka. Az átszitált liszt könnyebb, bolyhosabb és sokkal jobban kel. És nem csak ez.
Intézkedések a rovarok ellen
A liszt szitálása higiéniai szempontból is fontos. A rossz tárolás a raktárakban azt eredményezheti, hogy ez a „poros fehér liszt” lisztférgeknek ad otthont, amelyek aztán az egész sütési műveletet értéktelenné teszik. Jobb tehát, ha időben elkapjuk őket, és kidobjuk a lisztet, mintha kockáztatnánk a nem kívánt fehérjeellátást.
Bolyhos varázslat
Ha nem lustálkodsz, és valóban minden sütemény elkészítésekor átszitálod a lisztet, akkor egy érdekes dolgot fogsz tapasztalni: a liszt térfogatot nyer. Végül is ezt Amy Fagan sütési szakértő is megerősíti. Egyik YouTube-videójában közzétett egy kísérletet, amelyben lisztet öntött egy mérőpohárba, kétszer átszitálta, majd visszatette az üvegedénybe. A mérőpohárból egyértelműen kiderült, hogy több liszt van benne, mint eredetileg volt. Csak át kellett szitálnia, és máris szárazabb és levegősebb volt. Ugyanez a varázslat érvényes a kész tésztára is, amely az átszitált lisztnek köszönhetően lágyabb lett. Próbálja ki, és meglátja a különbséget.
Mit érdemes még átszitálni?
Ugyanolyan gondossággal kell szitálnod, mint a süteményekben a lisztet, a porcukrot, a kakaóport, a sütőport.
Forrás: B:
