Vesicovaginális fistula szokatlan kapcsolat (kommunikáció) a hólyag és a hüvely között, amely lehetővé teszi a vizelet folyamatos áramlását a hüvelyen keresztül. A fejlődő világban a vesicovaginális fisztulák a normális szülés gyakori szövődményei a szülési folyamat hossza miatt. Ez nyomást okoz a medencefenéken, és szöveti nekrózist okoz a hólyag és/vagy a húgycső hátsó falában. A fisztulizációnak ezt a változatát is nevezik szülészeti sipoly.
Egyes szüléssel kapcsolatos műtéti technikákat bonyolíthat a vesicovaginalis vagy vesicorectalis fisztula kialakulása. Ebbe beletartozik kiszabása csipeszami néha különösen traumatikus lehet, hasilag Császármetszés vagy symphysotomia.
A vesicovaginális fisztulák előfordulásának egyéb okai lehetnek a hólyag spontán szakadásai, trauma, gyulladásos folyamatok.
A hólyagrepedés spontán és heves, átható és hiányos. Elvileg úgy gondolják, hogy az üres hólyag soha nem szakadhat meg magától, mivel ehhez bizonyos hidrosztatikus nyomásra van szükség, amelyet a benne lévő vizelet fejt ki. Leggyakrabban a hólyag felső és hátsó falának azon részei szakadnak meg, ahol az izomzat a legkevésbé fejlett.
Az endovesicalis tényezők, amelyek elősegítik a hólyagfal szakadását és a fisztula kialakulását, eltérőek jó- és rosszindulatú képződmények a hólyagbangyulladás, korral járó sorvadás, diverticula és konkréciók a hólyagbanpericystitis.
Hólyagsérülések, ami szakadáshoz vezethet, nyitottak és zártak. A zárt sérüléseket a hasi területet ért ütések, esések és ritkán nagy súlyok emelése okozzák. A hólyag szakadása ezekben az esetekben csak túltöltés esetén lehetséges.
A nyilvánvaló sérülések gyakran lőtt sérülések, szállítási és munkabalesetek következményei.
A húgyhólyag sebészeti sérülései és az ureterek disztális része a medencefenék műtéteknél viszonylag gyakori. Ennek oka a sebészeti beavatkozások volumenének bővülése, elsősorban az onkológiai nőgyógyászati műtéteknél. Az onkológiai urológiai fistulák alatt a húgyúti rendszer és a reproduktív rendszer közötti patológiás kapcsolatokat értjük, amelyek a vesicovaginális septum spontán daganatnövekedése következtében alakulnak ki.
A hólyagsérülést néha a kezdeti műtét során ismerik fel, de bizonyos esetekben a sipoly később alakul ki. A vesicovaginális fisztulában szenvedő betegek fő panasza a részleges vagy teljes vizeletvisszatartás, mind nyugalomban, mind mozgásban. Egyes betegeknél étvágytalanság, álmatlanság és influenzaszerű panaszok jelentkeznek. A betegek jelentős érzelmi stresszt tapasztalnak a folyamatos vizelés miatt.
A hüvelyen keresztül bőséges vizeletszivárgás következtében a nyálkahártya és a külső nemi szervek nedvesek, vörösek és duzzadtak. A hüvelyváladék normál savas titere a fisztulizáció során felborul és lúgossá válik a lúgos vizeletből származó tejsav semlegesítésének eredményeként.
A fertőzött vizelet és a változatos baktériumflóra jelenléte hozzájárul a már meglévő baktériumflóra kialakulásához és fennmaradásához vulvovaginitis.
A betegeket rendkívül gyakran diagnosztizálják visszatérő cystitis és cystopielitis. Picochopolous fistulákban szenvedő betegeknél a pikochopolosus rendszer disztális részén nagyobb mennyiségű sókiválás figyelhető meg. Egyes betegeknél a húgyúti sók és kövek már a sipolyképződést követő első napokban megjelennek.
A vesicovaginális fistulákban szenvedő betegek kezelésének sikere a vizsgálatok pontosságától és a helyes diagnózistól függ. A pontos orvosi vizsgálat mellett számos műszeres vizsgálatot is alkalmaznak a diagnózis felállításához. Urethrocystoscopy lehetővé teszi a fisztula helyes értékelését és lokalizálását. Kiválasztó urográfia kötelező minden urogenitális fistulában szenvedő betegnél.
Spontán gyógyulás A vesicovaginális fistulák ritkán láthatók, és inkább a szülészeti szülés utáni sérülésekre jellemző. Ezekben az esetekben húgycső katéter felhelyezése javasolt, amely hosszabb ideig, esetenként 2-3 hónapig is megmarad, amíg a sipolynyílás teljesen be nem gyógyul. A rákos megbetegedések, a régóta fennálló sipolyok és az urethrotrigonalis záróizom területén található sipolyok ritkán gyógyulnak spontán módon, és sebészeti kezelést igényelnek.
Sebészeti kezelés szülés során képződött sipolyokban és traumás sipolyokban végzik. A sipolyt nem operálják onkológiai megbetegedéseknél, sugárkezelést követően és bizonyos hólyaggyulladások esetén, mint pl. Lues és tuberkulózis.
Referenciák:
Urológia, Prof. P. Panchev
