Két macskafajta van, amelyek teljesen ellentétesek: a perzsa és a sziámi.
Mindkét fajta határozottan jó a maga módján.
A perzsa macskának kerek, nagy feje van, míg a sziámi macskának hosszúkás és kecses alakja van. A perzsák szeme nagy és kerek, míg a sziámé mandula alakú, keleti hasítékkal. A perzsa macska zömök testű, a mancsok és a farok rövidek, míg a sziámi macskának az ellenkezője.
A keleti szépségekről Anastasia Kalinina, a BelNovosti online kiadvány szakértője mesél bővebben.

A sziámi macska hosszú testű és hosszú lábú, nagyon kecses és mozgékony. A perzsák flegmák és nyugodtak, míg a sziámi macskák önfejűek és odaadóak gazdájukhoz, mint a kutyák. És végül, a perzsáknak hosszú, a sziámi macskáknak pedig rövid a szőrük. A perzsák nagyon ritkán beszélnek, de a sziámiak nagyon hangosak és rendkívül beszédesek.
A sziámi macskák eredetét legendák övezik. Eddig a délkelet-ázsiai buddhista templomok területén találhatók szabadon. Ennek a fajtának az első említése Pallas Péter utazási feljegyzéseiben található 1793-ban.
Úgy tartják, hogy az első sziámi macskákat a brit konzul hozta Angliába 1884-ben, aki egy párat kapott ajándékba Sziám királyától (Thaiföld). Egy londoni kiállításon, a Crystal Palace-ban mutatták be először 1888-ban.
Feltűnő különbség ezek között a macskák között egy különleges akromelán szín vagy színpont. A fang, a fülek, a végtagok és a farok szőrzete sötétebb, mint a test fő szőrzete. Ezenkívül a sziámi macskáknak kék szeme van, amely vörösen világít a sötétben.
Érdekes módon ennek a fajtának a kiscicái világosan születnek, és a kor előrehaladtával sötét nyomok jelennek meg. Az állatok három éves korukban teljesen elszíneződnek. Idős korban intenzívebben sötétednek, ha hideg helyiségben tartják, és túl sok biotint és B-vitamint tartalmaznak az étrendben.
A régi típusú sziámi macskáknak is vannak csodálóik. Ezek lekerekített fejű és zömök testű macskák.
A rémtörténetek ezeknek a macskáknak a gonoszságáról és odaadásáról szólnak. Ezt a fajtát thai vagy régi sziáminak hívják. Ezek között a macskák között gyakran előfordulnak rövid farkú macskák, amelyeknek különböző farokrendellenességei vannak.
A legenda szerint a sziámi hercegnők fürdés közben gyűrűket fűztek ezeknek a macskáknak a farkára. Egy horog szükséges, hogy a gyűrűk ne esjenek le. Mint tudják, az ilyen macskákra jellemző gerinc anomáliái a rossz indulat okai.
A sziámi és a thai macskák termékeny és hosszú életű fajták. És természetüknél fogva leginkább a kutyákra hasonlítanak, akikkel nagyon gyakran barátkoznak és elkísérik őket sétákra. De ezek a macskák szeretnek madarakra és rágcsálókra vadászni, ráadásul rendkívül játékosak.
A genetikának és a macskaimádóknak köszönhetően a színpontos szín ma már a perzsa, a névai maszk, hócipő, szent birma és rongybaba macskákra, valamint sok más macskafajtára is jellemző.
A sziámiak pedig a rex, a szentpétervári szfinx, a keleti és néhány más macskafajtának adták kifinomult testalkatukat.
Rudyard Kipling mesét szentelt kedvencének egy macskáról, aki egyedül sétál. És a híres sakkozónak, Alekhine nagymesternek volt egy Chess nevű sziámi macskája (angol fordításban – sakk).
Fotó: Pixabay