Minden ember fél az érthetetlentől, különösen a gyerekek. Azt azonban nem lehet mondani, hogy a félelmeknek egyenlő szintje és háttere van.
Nem minden gyerek fél, és nem is mindig. Ezen a területen pedig mérsékelheti a kockázatokat, ha ismeri és megérti azokat.
A bohóckodás 2-3 évszázaddal ezelőtt a londoni vígjáték-bolondszínházakban a különcség és a buzgó cirkuszi műfajaként keletkezett, részben J. Grimaldi angol komikus munkásságának köszönhetően.
A rövid időtartamú képregényes jelenetek ezzel szemben felkeltették a közvélemény figyelmét – „komoly” dramaturgiával vagy a betanított állatok ismertetésével.
Sőt, a bohóckodást eredetileg kifejezetten olyan felnőttek számára tervezték, akik megértik a célzások mögött megbúvó szarkazmust. Valójában ez a művészet, amelynek egyik legfényesebb képviselője Ch. Chaplin volt.
A gyerekek preferenciái vagy félelmei közvetlenül összefüggenek a szarkazmus és a bohóckodásra jellemző külső formák (színezőlapok) meg nem értésével. És az asszociatív gondolkodás gyermekkori tapasztalatának hiányával is.
Ami a valós és a mindennapi kommunikációt illeti, a gyerek hozzászokott a természetes vizualizációhoz, sőt a „Mikulás” már 3-4 évesen gyanús az őszintétlenséggel, különösen akkor, ha az apa alsónadrágjának tangája kilóg az alsó nadrágból. a bundát.
Ha pedig a hagyományos újévi karakterű gyerekek számára ez egyre kevésbé egyértelmű, akkor az értékítéletben a legnagyobb befolyást a gyerekek ismeretlen karaktertől való félelme, kiszámíthatatlansága gyakorolja – véli a pszichológus. Andrej Kaskarov.
Ragyogó arcfestés, olykor ellentmondásos és irracionális (nagy orr és száj, „nem összenőtt” szemöldök, homlokon kimászva), aránytalan formák a ruházatban és különleges arckifejezések, amelyek rövid monológok és párbeszédek felolvasásához társulnak. a bohócok nyilvánvalóan bunkó viselkedése, bizonyos életkorban félreértést, sőt elutasítást is okozhat a gyerekekben.
A gyermektől való félelem a bohóckodás tekintetében a látható és az elvárt közötti eltérésből fakad.
A gyerekek tudatának és észlelésének változását gyakorlatokkal, edzéssel érik el. Ha az otthoni és az óvodai nevelési-oktatási intézményekben a társas kommunikáció ugyanúgy odafigyelne a bohócokra, mint a gyermek pszichológiai felfogásához alkalmazkodó többi szereplő – sün és Mikulás -, akkor a félelmek gyorsan elmúlnának, és a bohócok jelenléte az életben szokássá válna.
Ezért a gyermek nevelésének egyik hatékony és ésszerű módja a félelmei leállítása érdekében az otthoni bohócok gyakori történetei és műsorai, előzetes felkészülés formájában.
És egy magyarázat is – ki, mikor, miért viselkedik bohócként.
Ha a gyereknek azonnal elmagyarázzák a jelenség lényegét – hogy a „vidám bácsi” – a bohóc helyette dolgozik, és nem fordítva – ijesztgetni, negatív érzelmeket kiváltani vagy kötekedni, akkor a gyermek jobban megérti a színházi előadást, sőt maga is részt szeretne venni benne, például párbeszédbe kapcsolódva, vagy habbottal kalapot ad a bohócnak.
Képletesen szólva, ha otthon apa bohócként „dolgozik” a gyerekeinek – legalább esténként, és még a főfoglalkozás után is korlátozott ideig, hogy megkeresse a világ összes pénzét, akkor egy ilyen gyerek nem félnek a bohóctól és ettől a műfajtól, beleértve a cirkuszművészetet még nem otthoni körülmények között is.