A pszichoanalízisben a fogalma „átmeneti objektum” és „tárgy kapcsolat” Donald Winnicott, a neves brit pszichoanalitikus dolgozta ki. Előtérbe helyezte ezt a finom, mégis oly erős köteléket a sebezhető gyermek és anyja között. Az anya-objektum, az odafigyelő gondoskodás megszemélyesítője a gyermek életében nélkülözhetetlen jelenlétté válik, biztosítva számára azt a biztonságot és kényelmet, amelyhez konzisztens és kiszámítható környezetben kell fejlődnie.
Winnicott nézete szerint az anya-objektum döntő szerepet tölt be egy olyan külső világ létrehozásában, amelyben a gyermek biztonságosan felfedezheti saját belső világát. Ez a kötődési kapcsolat több, mint pusztán fizikai kapcsolat – ez az empátia, a szeretet és a kölcsönös megértés finom tánca. Amikor az anya gyengédséggel és törődéssel válaszol a gyermek érzelmi és fizikai szükségleteire, a gyermek védettnek és megértettnek érzi magát, bizalmat és biztonságot fejleszt saját belső erőforrásai iránt.
Az anya-objektum a kicsi kifejeződési médiumává, menedékévé válik, ahol félelem nélkül feltárhatja érzelmeit, félelmeit és szükségleteit. Itt ebben a különleges kapcsolatban tanul meg a gyermek egészségesen szabályozni, pozitív énképet kialakítani.
Az anya-tárgy kapcsolat az egyén jövőbeli interperszonális kapcsolatainak elengedhetetlen modelljévé válik. Ebben az őskapcsolatban formálódik és gyökerezik az, ahogyan a gyermek érzékeli a világot, és hogyan érez másokkal kapcsolatban. Az egészséges anya-tárgy kapcsolat szilárd alapot biztosít a gyermek számára a harmonikus interperszonális kapcsolatok kialakításához felnőttkorában és az érzelmek megfelelő kifejezésére.
Másrészt az anya-tárgy kapcsolat hiánya, visszaélése vagy elhanyagolása komoly kötődési problémákhoz, érzelmi zavarokhoz vezethet a felnőtt életben. A szilárd érzelmi alapok lerakása gyermekkorban elengedhetetlen a teljes jövő építéséhez. Az átmeneti tárgy egy szimbolikus tárgy (például plüssállat, kedvenc takaró vagy játék), amelyet a gyermek kényelmét, megnyugvást és biztonságot nyújt. Ez a tárgy a gyermek meghosszabbításává válik, és lehetővé teszi számára, hogy megbirkózzon a szeparációs szorongással, és biztonságban érezze magát akkor is, ha az anya vagy az anyafigura nincs fizikailag jelen. Az átmeneti tárgyon keresztül a gyermek elkezdi megtapasztalni az anyától való érzelmi elszakadást, és egyéni identitást alakít ki.
Az átmeneti tárgyak, mint például a kedvenc játékok, nyugalmat és kényelmet hoznak a kicsinek a testi anya távollétében, ezáltal erősítik a saját érzelmi terébe vetett bizalmát.
A tárgyi kapcsolat ezzel szemben arra utal, hogy a gyermek hogyan érzékeli és internalizálja az anyával vagy anyafigurával való kapcsolatot. Az, ahogy az anya reagál a gyermekre, és kielégíti annak érzelmi szükségleteit, befolyásolhatja önmaga egészséges fejlődését és a későbbi kapcsolatokat. A pozitív és tápláló tárgyi kapcsolat megalapozhatja az egészséges önbecsülést és a biztonságos kötődést, ami hatással lesz arra, hogy az egyén felnőtt korában hogyan viszonyul a kapcsolatokhoz.
Ha az anya nem ad megfelelő választ a gyermek érzelmi szükségleteire, vagy ha az anya érzelmi vagy fizikai hiánya van, ez kötődési és önértékelési problémák kialakulásához vezethet. A gyermekben túlzott szeparációs szorongás vagy kerülő kötődés alakulhat ki, elkerülheti az érzelmi intimitást, és nehézségekbe ütközhet az igények és érzelmek kifejezése a későbbi kapcsolatokban.
Ennek a veszélyes, de átalakuló kapcsolatnak a magasztossága megtanít bennünket arra, hogy mennyire számít az egészséges érzelmi környezet. Élvezzük tehát és ápoljuk ezt a finom táncot anya és gyermeke között, megértve, hogy hatása az egyén életében egész életében fényesen ragyogni fog.