Az újszülött etetése közvetlenül a születés után kezdődik, köszönhetően a jelenlétének veleszületett reflexek. Ők biztosítják a hatékony szopást és nyelést. Otthon írni, az újszülöttnek hatékonyan kell koordinálnia a szopást, nyelést és légzést. E három folyamat szervezetlensége esetén számos szövődmény alakulhat ki, amelyek akár végzetes következményekkel is járhatnak.
A hatékony tápláló szoptatás létfontosságú a szoptatási időszakban, a biztonságos nyelés kulcsfontosságú készség, amely biztosítja a növekedést és a túlélést. A nyelv bonyolultabb mozgásainak megjelenése – balra és jobbra való eltérések és a nyelv hegyének finom mozgásai elengedhetetlenek a beszédprodukcióhoz és a beszédhez.
A szívás, nyelés és légzés megsértése esetén az egyik legsúlyosabb szövődmények – aspiráció. Két aspirációs mechanizmus létezik:
- Étkezés közben étel, folyadék vagy idegen test lenyelése esetén;
- A második mechanizmus a gyomortartalom visszaáramlása a nyelőcső mentén, a reflux következtében.
A gége kulcsszerepet játszik a tüdő védelmében az élelmiszerek és egyéb anyagok behatolásától. A magzat méhen belüli fejlődése során elérhető a gége kemoreflex. Születés előtt a légutak érintkeznek a hiperkloremiás tüdőnyálkahártyával(170 mekv/l)amelyet a fejlődő tüdőhám választ ki, ugyanakkor a magzatot a magzatvíz hipokloremiás környezete veszi körül(80 mEq/L). Úgy gondolják, hogy ez a méhen belüli különbség a kloridion-koncentrációban meghatározza a gége kemoreceptorainak aktiválódásának küszöbét. Ha a hipokloremiás magzatvíz hatására a reflex aktiválódik, apnoe és glottis záródás lép fel. Ez megakadályozza a magzatvíz felszívását a szülés során. A kemoreceptorok érzékenyek maradnak a hipokloremiás oldatokra a szülés utáni időszakban. Idővel a csecsemő idegrendszere „beérik” és megváltozik a reflex, a glottis primitív záródása és elhúzódó apnoé.átmegy köhögési reflexbe. A köhögés a légutak védelmét és a táplálék gégeből való kilökődését is biztosítja.
Neurológiai érintettség esetén a kemoreceptorok küszöbérték alatti irritációja vagy a reflex kóros reaktiválódása léphet fel.
Az aspirációs szindróma újszülötteknél és csecsemőknél nem mindig a tipikus képet mutatja légúti dráma (hirtelen fellépő légszomj, fellépő köhögés, cianózis, légzési nehézség). Vannak még az ún „csendes törekvés”, amelyben a csecsemő nem reagál különösebben drámaian, de ennek ellenére a táplálék és/vagy a gyomortartalom bejut a légutakba. A csendes aspirációt számos tényező okozhatja – érzékszervi jellemzők, neurológiai éretlenség stb.
Tipikus tünetek hiányában a probléma gyakran nehezen állapítható meg, komoly diagnosztikai nehézségeket okoz, és súlyos következményekkel és magas halálozási arányokkal jár. A gyermekeknél gyakran alakul ki tüdőgyulladás vagy egyéb légzőszervi rendellenesség.
Referenciák:
1. Aspirációs szindrómák klinikai bemutatása, Cecilia P Mikita, MD, MPH; Főszerkesztő: Girish D Sharma, MD;
2. Az újszülött intenzív osztályokon lévő csecsemők aspirációjának azonosítása foglalkozási terápiás etetési értékelések segítségével
O. Jayne Bowman, Joseph L. Hagan, Rose Marie Toruno és Mitzi M. Wiggin;
3. Laryngeal Chemoreflex in Health and Disease: A Review
Shivani Pathak, 1 Laurie Slovarp, 2 Matthew S Clary, 1 és Marie E Jetté1
