Az árnyékos helyeknek a kertben nem kell csupasznak maradniuk: ezek az évelők szeretik az árnyékot! Néz

Az árnyékolt helyekre jellemző, hogy kis mennyiségű fény éri a talajt – a növényeket. Az árnyékos helyek főleg idősebb vagy nagyobb kertekre jellemzőek. Árnyékot azonban nemcsak a magas, masszív fák és bokrok, hanem az épületek vagy a falak északi oldala is teremthet. Az élőhelyre jellemző talaj kialakításához azonban hiányzik az avar.

Számos tényező befolyásolja ezt a fajta élőhelyet. A legfontosabbak között kétségkívül az a vízmennyiség, amely az aljnövényzet számára rendelkezésre áll a talajban. Ennek megfelelően az élőhelyeket száraz, enyhén nedves vagy friss és nedves talajú élőhelyekre osztják. Az árnyékos helyeket kereső évelőket árnyékszeretőnek, aljnövényzetnek, vadászónak vagy vadászónak nevezhetjük.

A fák száma és kora játszik szerepet

Egy magányos fa esetében az élőhely körülményei jelentősen eltérnek egy nagyon kis területen. Egy kiterjedtebb állományban viszont stabilabbak lesznek a körülmények, ahogy az egész állomány mikroklímája is. Kis területen az erdő szélének élőhelye gyakran keveredik az erdővel (aljnövényzet). Ez elsősorban a fiatal fák új telepítésére vonatkozik. Az első években nem adnak kellő árnyékot, ugyanakkor a talaj más szerkezetű, mint az idős fák alatti talaj. Ezekre a telepítésekre olyan növények alkalmasak, amelyek elviselik a részleges napfényt, vagy az erdőszélekre jellemző évelők. Ki kell azonban számolni, hogy tíz év múlva ezeken a helyeken teljesen mások lesznek a növények feltételei, és fokozatosan vagy hirtelen változtatnunk kell a választékukon.

Milyen fafajták alá ültessünk évelő növényeket?

Nagyon fontos szerepet játszik az árnyékot létrehozó fák típusa. Általánosságban elmondható, hogy a lombhullató és lombhullató fák kedvezőbbek az aljnövényzet számára, amelyek az örökzöldeknél és a tűlevelűeknél kedvezőbb hullást hoznak létre az évelő növények számára. Ezenkívül azt az időszakot, amikor a fák tavasszal lombtalanok, sok olyan növény használhatja, amelynek van idejük virágozni és lombozatot termelni, mielőtt a terület túlságosan árnyékossá válik. Ez jellemző hazai kerti növényeinkre, például a kökörcsinre és boglárka, füstös kökörcsin, tavaszi virágok, sás, valamint hagymákra – hóvirág, sás, sás, cukorka, medvefokhagyma, gyöngyvirág stb. az árnyék nem mindig egyforma minden fa alatt. Egyes fafajták, például a kökény, úgynevezett világos vagy világos árnyékot hoznak létre, míg mások, például a bükkök, éppen ellenkezőleg, nagyon mély árnyékolást adnak. Sajátos jelenség a fák alatt felhalmozódó lombhulladék mennyisége. Nem mindenki kedvez az aljnövényzetnek.

A dió levelei gátló hatással vannak a növényekre – gátolják növekedésüket. Emellett a rododendron, magyal (Ilex), más örökzöldek, platánok és tölgyek merev levelei sok éven át lebomlanak, és felhalmozódnak a fák alatt. Ezzel szemben az éger, bodza, gyertyán, hárs, kőris és gyümölcsfák levelei viszonylag jók, gyorsan lebomlanak. Így elegendő humuszt hoznak létre az évelők számára elfogadható tápanyagokkal. A tűlevelűek korhadása csak nagyon lassan bomlik le, ráadásul gyakran csökkenti a pH-t, azaz savanyítja a talajt, ami a legtöbb évelő számára nem megfelelő. Száraz helyen az alom is nehezebben bomlik le, mint nedves, de nem túl nedves helyen.

Versenyeznek a fűszernövények a fás szárú növényekkel?

Az árnyékos fák gyökérversenye jelentős szerepet játszik. A lapos gyökérzetű fák, mint például a lucfenyő vagy az akác, nagyobb vetélytársai az aljnövényzetű évelőknek, mint a mély karógyökerű vagy gesztes fák, mint például a tölgy, fenyő vagy fenyő. Ugyanakkor a juharnak (Acer) is sűrűn elágazó gyökerei vannak, és a talaj-előkészítés során fennáll a sérülésük veszélye. A problémát okozhatják azok a fák is, amelyek természetes úton vagy sérülés után, különösen a gyökereknél, például ásás vagy művelés során sok gyökérhajtást hoznak létre. Ezek közé tartozik a madárcseresznye (Prunus avium), a som (Prunus serotina), az orgona (Syringa vulgaris), a szömörce (Rhus typhina) vagy az akác.

Évelő növények választéka árnyékos helyekre

A legtöbb aljnövényzet márciustól júniusig a legvonzóbb, amikor a legtöbb évelő és hagymás növény kihasználja a kedvező fényviszonyokat, valamint a tavaszi nedvességet és virágzást. Az aljnövényzet így tele van Eranthis, Helleborus, Hepatica, Corydalis, Anemone, Scilla és Muscari, később Geranium és sok más fajtával. Az aljnövényzetben lényegesen kevesebb későn virágzó évelő található a napos élőhelyekhez képest – például levéltetvek (Actaea), pálmakirengeshoma (Kirengeshoma palmata) vagy őszirózsa (Aster macrophyllus, A. divaricatus) stb. Ezért célszerű a gazdagok használata Díszlevelű évelők válogatása. A jól ismert Hosta, Tiaerella, Heuchera, vagy akár a nagylevelű Rodgeria (Rodgersia) gazdag levélszínpalettával rendelkezik.

Nem szabad megfeledkeznünk a gyümölcsös díszes évelőkről sem, például sás (Actaea rubra, A. alba), arón (Arum italicum), eper (Duchesnea indica), eper (Fragaria), sás (Physalis) és mások. Megéri zseniálisan kombinálni a struktúrákat és a textúrákat. Ez azt jelenti, hogy például egy nagylevelű hostát finom fűvel, például sással (Sesleria) vagy náddal (Hakonechloa macra) kombinálva fogunk használni, és a kettő kontrasztja javítja az összbenyomást. Hasonlóképpen kombinálhatja a bergenia, a gyöngyvirág, a pata, stb. fényes leveleit a kakosták matt leveleivel.

Nedves vagy száraz talaj?

A legtöbb évelő viszonylag alkalmazkodó. Egyes növényeknél előfordul, hogy kedvezőbb körülmények között (a száraz helyett nedvesebb talajba, az erdő szélére, nem a mély árnyékba) ültetve nagyon erőteljesen kezdenek viselkedni, vagy nagyobbra nőnek. A világosabb élőhelyeken általában bőségesebben is virágoznak. A rendkívül ellenálló fajok azonban még a nagyon barátságtalan helyeken is jól fejlődhetnek, növekedhetnek és virágozhatnak.

A kertben az egyik legnehezebben telepíthető hely egy árnyékos, száraz talajú hely, az úgynevezett száraz árnyék. Az itteni növények két létfontosságú feltétel – a fény és a víz – hiányával küzdenek. A következő nagyon ellenálló évelők azonban képesek kezelni az ilyen körülményeket. Ide tartozik például az indiai eper (Duchesnea indica), a bergenia (Bergenia cordifolia), a kékeslila kameika (Lithospermum purpurocaeruleum), a hím páfrány (Dryopteris filix-mas), a hegyes kéreg (Epimedium alpinum, E. pinnatum, E. × rubrum stb.) ) ), orbáncfű (Galium odoratum), kankalin (Actaea rubra, A. alba), bika (Luzula nivea, L. sylvatica), sás (Deschampsia caespitosa) és mások.

Az árnyékkedvelő évelők hatalmas választéka virágzik nedvesebb talajú árnyékban, mint például a Hosta, Waldsteinia, Astilbe, Anemone, Corydalis, a legtöbb páfrány és több száz másik. Természetesen az aljnövényzetben pótolhatatlan helyük van az olyan hagymáknak, mint a muscari, a Scilla, a leucojum, a hóvirág és mások.

A különleges körülmények megkívánnak néhány kényesebb fajt, amelyek igényességük és finom részletgazdagságuk miatt a vadőrök büszkeségei. Ezek közé sorolhatjuk például a mákot (Meconopsis), az édes mákot (Erythronium), a bocskort (Arisaema), a papucsot (Cypripedium) és más orchideákat, a trilliumot (Trillium) és még sok mást.

Hely előkészítése az ültetésre

Az aljnövényzet évelők ültetésekor nagyon óvatosan és érzékenyen kell eljárnunk. Fagyökerekkel teli talajban mozgunk, amit nem akarunk károsítani. Így szinte ki kell zárnunk a gépi talajművelési segédeszközöket, például a forgógépet, vagy nagyon sekély talajművelésre kell állítani (5-8 cm-ig). Ezt javítjuk kifejlett komposzttal, vagy még jobb alommal, amely szerkezetében közel áll a fák alatti természetes felső talajréteghez. Ügyeljen a gyomokra a komposztban. Nehéz talaj esetén használhatunk homokot vagy finom kavicsot (például 4/8-as frakció) komposzttal keverve. Ideális a pormentes homok és kavics, amely ismét eltömíti a talaj pórusait. Mára azonban találhatunk és sikeresen alkalmazhatunk a piacon speciálisan évelő növények ültetésére előkészített szubsztrátumokat.

Célszerű az ültetvényeket vékonyabb szerves talajtakaró réteggel talajtakarni – finomra zúzott komposztált kéreg, faforgács vagy levél stb. Az egynyári lombhulladék ezután gondoskodik az ágyazat pótlásáról. Vigyázzunk azonban a túl magas rétegére, érdemes leszedni és komposztálni, és csak vékonyabb takarót hagyunk az ültetvényen.

Hogyan kell gondoskodni az aljnövényzetről?

Az aljnövényzet gondozása nem túl bonyolult. A földigiliszták és egyéb talajállatok viszonylag gyorsan elintézik az előző évi lombhulladékot, így általában nem kell gereblyézni. Az alapmunka az évelő növények kivágása, amit inkább tél végén, az első hagymás és gumós növények kihajtása előtt végezzünk. Melegebb télen, mint amilyen ez a mostani is, a hóvirág és a hóvirág már január közepén is elkezd kikelni és virágozni, így nem árt a száraz föld feletti részeket viszonylag korán eltávolítani. Nem akarunk új virágokat taposni. A száraz föld feletti részeket komposztba vihetjük vagy kisebb darabokra vágva az aljnövényzetben hagyhatjuk természetes anyagként, amit a növények fogyasztanak majd. Nem metszünk olyan örökzöld fajokat, mint a bergenia, a gyöngyvirág vagy a hunyor. Ha azonban az élőhely kellően tápláló, az idősebb áttelelő levelek időnkénti tavaszi metszése még örökzöld fajoknál sem árt, és jelentősen megfiatalítja a növényeket.

Ha van elegendő minőségű levéltakaró, akkor nem kell trágyáznunk a palántákat. A szegényebb élőhelyeken viszont nem árt, ha kora tavasszal, például kétévente egyszer egy kevés gyommentes komposztot vagy lomtalanítást használunk vékony rétegben.

Év közben ívunk. Ha azonban néhány évszak után a virágágyás is belekeverődik, azaz szépen megnő a szélessége, ez a munka nem lesz sok. A csávázószer inkább nyári kertekben való – ennek köszönhetően az aljnövényzet még tovább szép lesz. Az aljnövényzet gyakori problémája a szülőfa csemete száma, amellyel minden évben meg kell küzdenünk. A juharok és a tölgyek különösen kitartóak. Egyedi kopasztás lehetséges, de a sokszor nagy mennyiségek miatt ez nehézkes. A bozótvágó jó segítőtárs a tavasz előtti kaszáláshoz és a tavalyi régi növedékek eltávolításához. A lehullott leveleket ezután teljesen vagy legalább részben gond nélkül a helyükön lehet hagyni.

Az árnyékos helyek éppúgy hozzátartoznak a kerthez, mint a naposak. Csodálatos egész szezonban figyelni változásukat, és különösen nyáron élvezni a kifejlett fák koronáinak kellemes hűvös árnyékát, akárcsak a harkályokat.

kapcsolódó cikkek

Receptař magazin