Tamara idén futja le első maratonját. Santé számára naplót vezetett az edzési időszakáról.
A küszöbön túl, június
Több éve futok. Időnként részt vettem egy-egy szervezett futáson, például a Dam tot Dam-on (16 km), de titokban egy maratonról álmodoztam. De hol találnék időt arra, hogy edzenek? És a séta nem káros a térdére? Az én heti séta, rájövök, hogy hasznomra válhat egy kihívás. Mi tart vissza? Azonnal regisztrálok otthon.
Az első igazi edzés július
Böngészek az interneten, keresek egyet edzőterv. Találok olyan menetrendeket, amelyek megkövetelik, hogy 22 mérföldet futjak az edzési időszak végéig; más menetrendek szerint egy 25 kilométeres állóképességi futás is elegendő. Azt hiszem, egy atlétikai klubban valószínűleg jól vezetnek.
Ugyanazon a héten mehetek az első edzésre. Ez egy bemelegítésből, nyújtó- és erőgyakorlatokból, valamint egy „magból” áll: ezúttal hatszor nyolcszáz méter gyaloglás. Utána leülök az edzővel. Összeállít nekem egy ütemtervet, és szeretne tudni néhány dolgot tőlem. Például, hogy van-e fizikailag intenzív munkám, és sportolok-e mást.
Beírja az ütemtervbe mit kell tennem a következő hónapokban. Vasárnap hosszú állóképességi futás, hétfőn regeneráló futás, kedden és csütörtökön edzés a klubban, szombaton pedig időnként intervallum edzés vagy rövid állóképességi futás.
Fájdalmak, augusztus
Azt veszem észre, hogy az edzés megerősít, és utána mindig nagyon jól érzem magam. Kicsit csalok, ha állóképességi futásról van szó. A menetrendem szerint muszáj másfél órás séta, de már egy ötven órája sétálok. Félek, hogy nem teszek meg elég kilométert, és nem teljesítem a maratont. Ahogy egyre hosszabbak az állóképességi futások, néha úgy érzem… fáj a térdem. Aggódom. Mi van, ha az ízületeim nem bírják? Valóban káros, ha már így is többet sétálok, mint amennyit a menetrendben szerepel?
Jó beszélgetést, szeptember
Az edzőm tiszta. Ha most túl sokat futok, kiéghetek a maratonra. „Tamara, meg kell tapasztalnod az első maratont. Soha nem tudod megbecsülni, hogy ez hogyan fog alakulni. De az biztos, hogy az utolsó kilométereket karakterből futja, és nem erőből túlzott fáradtság.” Hirtelen rájövök, hogy valóban kimerítem magam egy kicsit. Szigorúan be kívánom tartani az ütemtervet, és az edzések mellett többet is pihenek.
A végső munka… szeptember
Az álmom minden nappal közelebb kerül egy kicsit. Jövő héten egy 30 km-es futás szerepel a programban, végső felkészülésként. Én vagyok titokban a legjobb ideges. Annyi minden megdobhatja a kulcsot: hólyagok, influenza… De a lelkesedés legyőzi az idegeket. Igazából már nagyon várom! Egy hónap van hátra.
30 kilométer, szeptember vége
Ma futom a leghosszabb távot, amit valaha futottam: 30 km. Ehhez az állóképességi futáshoz egy szervezett edzésen veszek részt, az olimpiai stadionból. A szervezés kiváló: saját tempót választhatsz, majd 30 kilométert gyalogolsz egy csoporttal és egy temperrel (pace maker), különböző körökben az amszterdami erdő körül.
Közben négyszer érkezünk ugyanarra a pontra, ahol mindig kapunk egy percet enni-inni valamit. 25 kilométernél elnehezednek a lábaim. Harminc kilométernél (három és fél órát leszünk úton) nagyon fájtak. Még mennem kell a maratonra 12 kilométerrel tovább!
A nap többi része én vagyok fáradt és merev. Másnap (ó csoda!) semmi bajom nem volt. Nincs izomfájdalom, nincs fájdalom a térdemben, semmi!
Az elmúlt hetek
Épp megvolt az edzőm legújabb edzésterve. Az elmúlt hetekben a vártnál többet kellett edzenem. azt hittem én a 30 km-es futás után fokozatosan megszűnne, de bár egy kicsit kevesebbet edzek, még mindig két hosszú futás vár rám: egy két óra negyven perces és egy három óra öt perc. Ez egy kicsit kiábrándító! Alapján az edzőm Ezeket a kilométereket most már könnyedén bírom, mert viszonylag kevés kilométert tettem meg az építkezés során.
Másrészt annak is örülök, hogy még két igazán hosszú futást kell lefutnom, hátha megszokják az izmaim, ízületeim és működni fog. a maraton alatt kevesebb maga a fájdalom. Bár azt terveztem, hogy energiazselékkel (egyfajta koncentrált sportital) kezdek futni, inkább maradok a tiszta natúr banánnál. Azok a sportzselék nagyon felborítják a gyomrot, hallottam az egyesület munkatársaitól.
A 30 kilométert is egyedül gyalogoltam a banánon, tehát az utolsó tizenkét kilométert meg kell tenni. A maraton alatt banánt is osztogatnak a pálya mentén, így nem kell futás közben cipelnem.
Nem szenvedek az idegektől. Csak egy kis egészséges feszültség. A legnagyobb félelmem még mindig az, hogy megsérülök vagy rosszul leszek. Soha nem ettem ennyi zöldséget, gyümölcsöt és tésztát, és hetek óta nem iszom alkoholt. Próbálok lemondani az édességről (ez az egyetlen dolog, ami nem igazán működik). Tulajdonképpen már készen állok rá. Kezdődjön a játék!
Kép GettyImages, szöveg: Tamara/ Santé