„Sok emberrel találkoztam olyan elsöprő szomorúsággal, hogy ezt nem tudják elviselni. A lelki szenvedés helyett testi fogyatékosságokat alakít ki. A logika ellenére az emberek tudattalanja úgy dönt, hogy görcsök kínozzák őket, vagy tolószékbe zárják őket, ahelyett, hogy éreznék a fájdalmat magukban.”, – mondja Suzanne OSullivan neurológus.
Az egyik ilyen eset, amikor a testi tünet felváltja az érzelmi szenvedést, a páciense, Pauline. Az első, akinek történetét bemutatja debütáló könyve, az Csak a fejedben. Igaz történetek képzeletbeli betegségekről”, a közelmúltban Romániában is megjelent a Trei Kiadónál.
Pauline felnőtt élete nagy részében beteg fiatal nő, rohamok miatt tolószékben érkezik a neurológus rendelőbe. Számos vizsgálat, kórházi kezelés és a szervi diszfunkció hiánya után, hogy megmagyarázzák az állapotát, Pauline és családtagjai megismerik azokat a védelmi mechanizmusokat, amelyek akkor nyilvánulnak meg, amikor az embernek emléke van, érzelmi szenvedése túl fájdalmas ahhoz, hogy elviselje. És arról, hogy ez az érzelem hogyan válik testi fogyatékossággá. És az agya nem epilepsziás rohamok esetén egy percre leáll, hogy megvédje.
Egy pillanatra Pauline betegségének viselkedésén gondolkodtam. Egy-egy epizód milyen hatással volt rá, amikor kihívással néz szembe, vagy amikor az élete megváltozni készült.
Suzanne O’Sullivan:
Ez csak a pszichoszomatikus betegségek behatolása a bennünk lévő világba, de a körülöttünk lévő világba is. Egy olyan világ, amely gyakran tele van előítéletekkel, tagadással, bizonyítékokat keresve arra, hogy a szenvedés valódi, és a testi diagnózis igazolja azt a beteg, a család, a társadalom szemében.
A könyv címe, keserű ironikus utalás, nemcsak azt a közhiedelmet foglalja össze, amelyet OSullivan több mint 20 éves orvosi gyakorlata során fedezett fel, hanem azt is, hogy a szakorvosok vonakodnak foglalkozni a fogyatékosságot okozó betegségek érzelmi okával és közölni a betegekkel.
De ami még ennél is fontosabb, a „Csak a te fejedben van” a betegek perspektíváját mutatja be, azt az utat, amelyet bejárnak addig a pontig, ahol éppen a testi tünetek által rejtett problémával látják szembesülni: egy olyan lelki szenvedéssel, amelyre nehéz ránézni.
Mentális zavar, de a gonosz fizikai
Ilyen rendellenesség esetén az emberek fizikai sérülés tüneteit tapasztalják. A leggyakoribb a fáradtság és a fájdalom. A neurológus számára a pszichoszomatikus betegség gyakran funkcióvesztésként, például bénulásként vagy halláskárosodásként nyilvánul meg. De szervi ok nélkül.
Fizikai betegségként nyilvánul meg, valódi fájdalommal, de oka pszichés, és ezek az állapotok a pszichológia, a pszichoterápia és a pszichiátria területéhez tartoznak.
Az a hely, ahová Pauline kezdetben nem akar elmenni, mert „nem őrült”, Mark, a vőlegénye pedig azt próbálja kideríteni, milyen más gyógyszeres kezelés létezik a már használt hét mellett. És ami addig nem sokat javított az életén.
„A pszichoszomatikus betegségek testi tünetek, amelyek elfedik az érzelmi stresszt. A tünetek fizikai természete elrejti a mögöttes stresszt, ezért teljesen természetes, hogy a szenvedők valamilyen orvosi betegséget keresnek, hogy megmagyarázzák szenvedésüket. (…) Ezek a rendellenességek nem jelentik a betegség hiányát. Néha létezik orvosi diagnózis, de a fogyatékosság aránytalan a diagnózishoz képest. Itt jönnek szóba azok a pszichológiai tényezők, amelyek befolyásolják az egészségi állapotot” – állítja a szerző.
„A pszichoszomatikus rendellenességek azért figyelemre méltóak, mert nem tartják tiszteletben a test minden részét”
Ezek az állapotok olyan betegségek, amelyek semmihez sem hasonlíthatók, mondja. „Nem engedelmeskedik semmilyen szabálynak. A pszichoszomatikus rendellenességek még a legagresszívebb multirendszeri betegségekhez képest is figyelemre méltóak a test minden részével szembeni tisztelet hiányában. Egyetlen testfunkciót sem kímélnek vagy hagynak figyelmen kívül. És milyen könnyen és gyorsan ugrálnak ezek a zavarok egyik helyről a másikra, mint a rágcsálók, akik nem akarnak elkapni.”
Amint felfedeznek egy pszichoszomatikus tünetet, az eltűnik, és vigyázz, máshol megjelenik egy másik. (…) De ami vándorol, az se nem állat, se nem szerv, ahogy az ókori görögök hitték. Ez szomorúság. És keresd a kiutat.
Suzanne OSullivan, neurológus:
Jó hír lehet számukra a súlyos kórképek diagnosztizálása, ahogyan a Dr. Suzanne OSullivan által kezelt betegek esetében is megtörtént – köztük sclerosis multiplex, bénulás, epilepsziás rohamok, vakság, amnézia, krónikus fájdalom. De soha nem fogadják megkönnyebbüléssel vagy elfogadással.
A betegség pszichogén okainak közlése a könyv írója szemszögéből a legnehezebb küldetés, nehezebb, mint egy könyörtelen kórkép terhének megerősítése.
Az első ok elsősorban arra utal, hogy szembe kell néznie a beteggel saját lelki fájdalmával, elfojtott érzelmeivel és a mentális élet fájdalmas aspektusaival.
A második ok a társadalom előítéleteivel való szembenézés, valamint a körülötte lévők együttérzésének és megértésének hiánya, legyenek azok családtagok, barátok vagy munkaadók, akiknek a betegnek igazolnia kell cselekvőképtelenségét.
És a pszichiáterrel vagy pszichoterápiával való konzultációt legtöbbször hevesen elutasítják.
„Változtassuk meg a pszichológiai betegségekhez való hozzáállásunkat”
Éppen ezért: „Csak a fejedben van. Igaz történetek képzeletbeli betegségekről” a szerző szerint a társadalomnak és az egyéneknek küldött felhívás, hogy tekintsenek együttérzőbben erre a valóságra.
„A pszichológiai értékelés nem lehet más, mint egy feltáró teszt. Sajnos a diagnosztikai folyamat utolsó lépése sok beteg számára nehéz. Egyesek számára a pszichiáterhez fordulni azt jelenti, hogy feladják a testi betegség gondolatát; ezzel elvesztik szenvedésük érvényesítését.
Az, hogy a betegségnek testi eredetű, megőrizheti az emberek méltóságát a szenvedéssel szemben, de minél inkább tagadja az ember a pszichiátriai diagnózist, és egy fizikai paradigmát képzel el a betegség magyarázatára, annál hosszabb lesz a betegség. Talán itt az ideje, hogy abbahagyjuk a címkék cseréjét, és elkezdjük megváltoztatni a pszichológiai betegségekhez való hozzáállásunkat” – összegzi Dr. Suzanne O’Sullivan.
- Suzanne O’Sullivan neurológus, a Londoni Királyi Kórház, a Nemzeti Neurológiai Kórház és az Epilepszia Társaság epilepsziával foglalkozó szakcsoportjának tagja. Dolgozik pszichogén betegségben szenvedő betegekkel, de epilepsziás betegekkel is.