Ha jobban megismered őket, és megtudod, mit tudnak, és milyen keményen dolgoznak érted, csodálatosnak találhatod őket. És nem csak a kertben, nagylelkű szolgáltatásaikat is igénybe lehet venni.
Az egészséges és termékeny, egyszóval jó minőségű talaj minden növekedési siker abszolút alapja. És mi kell ehhez?
Jól szellőztetni kell, mert a növényi gyökereknek oxigénre van szükségük. Engedje át a felesleges vizet, hogy a gyökerek ne rohadjanak meg a túlzott melegben, ugyanakkor képes legyen megtartani a nedvességet, ami a száraz évszakban megöntözi a növényeket. Ezenkívül elegendő tápanyaggal kell ellátnia őket. A földigiliszták pedig képesek levegőztetni és trágyázni a talajt, valamint vizet és tápanyagokat megtartó anyagokkal gazdagítani. Az Ön segítsége nélkül nem hoznak létre ideális talajt merev agyagból. De ha adsz nekik egy kis segítséget, óriási munkát fognak végezni helyetted.
Az egészséges talaj királynői
A közönséges giliszta (Lumbricus terrestris) sérülékenynek tűnik, de két méteres mélységig határozottan belefúr a talajba. Ennek köszönhetően levegő áramlik bele, a víz könnyen felszívódik. A giliszták így biztosíthatják az elegendő oxigént és a vízháztartás egyensúlyát a talajban. De ez még nem minden. A giliszták nem csak szórakozásból utaznak, hanem élelmet is keresnek. Ha megtalálják a talaj felszínén, ahol elkészítheted nekik, berángatják a leveleket vagy a lekaszált emésztőrendszert a földalatti birodalmukba, hogy ott békében megemészsszék. Trágyává varázsolja őket, ami aranyat ér a termelők számára. A növények számára könnyen hozzáférhető tápanyagokon kívül enzimeket és huminsavakat is tartalmaznak, amelyek bizonyítottan támogatják a növekedést, a virágzást, a termékenységet és a növények általános vitalitását.
Ha jó minőségű talaj van a kertedben és elég giliszta van benne, akkor még ásni sem kell – a giliszták kiszellőztetik helyetted, de sokkal finomabban. Munkát takarít meg, ráadásul a mélyen eltemetett gyommagok aludni fognak, és nem ébrednek fel. Nem lesz szükségtelen megszakítása a talajban élő mikroorganizmusok bonyolult földalatti kötéseiben, és végső soron még maguk a giliszták sem. Ha a talaj túl nehéz, ássuk ki egyszer rendesen és mélyen, könnyítsük meg homokkal (kitűnő tulajdonságokkal rendelkező alternatíva a finom szén is), és adjunk hozzá megfelelő mennyiségű komposztot. Ezt követően elegendő komposztot szórni a felületre, és az ágyásokat mulcsozni, hogy elnyomja a gyomokat és ideális környezetet készítsen a giliszták számára.
Földigiliszták a komposztban
A tápanyagok tökéletes körforgása, amikor az összes halott maradvány válik az új élet alapjává, a lebontók seregétől függ. És bár a mikroorganizmusok gondoskodnak a végső lebontásról, a giliszták felgyorsítják az egész folyamatot, és gazdagítják a keletkező anyagot. Minden szerves maradékot elfogyasztanak, amit szépen megemésztenek és továbbadnak. Ezért soha ne válassza le a komposztot a laza talajtól, hogy bekerülhessenek. Igaz, ha a komposzt forró fázison megy keresztül, amikor a hőmérséklet 60 °C fölé emelkedik, a gilisztáknak vissza kell vonulniuk, de amint kicsit lehűl az anyag, visszaköltöznek.
A komposztban mindenekelőtt a kicsi és karcsú trágya giliszta (Eisenia foetida) érzi jól magát, és jól tűri a magasabb hőmérsékletet. Ha nem közvetlenül benne élnek, akkor inkább a lombkorona felső rétegében mozognak, mint a talaj mélyén. Gyorsabban emésztik és szaporodnak, mint a közönséges giliszták, és gyorsan feldolgozzák a maradványokat. Nem kell félnünk attól sem, hogy még a fertőzött gyümölcsöket és zöldségeket is megajándékozza a gilisztáknak – a lebontók nem válogathatnak a természetben, az emésztőrendszerük mindent elbír. A giliszták is sok talajt fogyasztanak. A baktériumokat és gombákat pedig, amelyek étrendünkben nagyon veszélyesek lennének ránk, enzimeikkel akár semlegesíthetjük is.
Hogyan csinálják?
A test minden részét irányító izmok, valamint a csíra és a nyálka közreműködésével a giliszták igazán fürgén mozoghatnak. Nem tolerálják a napfényt és a szárazságot, szeretik a nedves, sötét talajt. Életük nagy részét a karjaiban töltik, és fáradhatatlanul utaznak, hogy több élelmet találjanak. Ezért az egészséges talajt szó szerint átszövik az esőfolyosók, mert egy köbméteren több mint 400 giliszta élhet és dolgozhat. Sok állat kedvenc tápláléka, de annál határozottabban szaporodnak.
Bőrüknek folyamatosan nedvesnek kell lennie. De mivel testük teljes felületén, nevezetesen a levegő oxigénjén keresztül lélegeznek, belefulladhatnak egy vízmedencébe. Ezért heves esőzéskor felmásznak a felszínre – megvédik magukat, és egyben megkönnyítik a víz bejutását a talajba. A folyosó, amelyet most hoztak létre a felszínig, a víz rendelkezésére áll. A megfelelő mennyiségű csapadékelvezetés csökkentheti vagy teljesen megszüntetheti a helyi árvizeket is.
Az emésztőcső a földigiliszta szinte teljes testét elfoglalja, és míg az elülső vége lenyeli a levelek és egyéb szerves anyagok maradványait (akár saját tömegét naponta), addig a másik vége elhagyja a trágyát, ami több mint Arany. A földigilisztáknak nincs központi agyuk, beérik egy csomó ganglionnal és egy létraszerű idegrendszerrel, amelyre emlékezhet az iskolából. Nagyon fontos, lehetővé teszi számukra, hogy a test minden egyes részét irányítsák.
És bár agyatlanok, de biztosan nem hülyék. A kutatások kimutatták, hogy a szaporodás nem a véletlenül találkozó giliszták között megy végbe, hanem céltudatosan keresik és látogatják egymást folyosóikon. Ezért feltételezhetjük, hogy esőben is kommunikálnak egymással, és semmilyen módon nem fogadnak kérdéseket. Ha pedig több gilisztát találunk egymáshoz nagyon közel, akkor a csorda viselkedésének jelei mutatkoznak – a számukra előkészített labirintusban például az összes fürt ugyanarra a kijáratra tartott, bár amikor egyenként beengedték őket a labirintusba, mindegyik vándorolt a maga útján. Egyszerűen többet tudnak.
Forrás:
