FONTOS: A szerző határozottan kitart amellett, hogy nagyon komolyan kell kezelnünk a Covidot. Ez egy olyan vírus, amely enyhe fertőzés esetén is beláthatatlan következményekkel járhat a szervezetben. Ezenkívül a vírus fejlődik, és nem lehet tudni, hová tart – már most attól tartanak, hogy az Omicron mutációi súlyosságában közelebb hozzák az eddigi leghalálosabb Delta-változathoz.
Alig 2,5 évvel ezelőtt az influenza miatti karanténba helyezés sci-fi volt. Ne hagyd, hogy ez hiba legyen számodra, ahogy mondják. De jött a Covid, és vele a karantén – nagy „K” betűvel. Az egy másik kérdés, hogy mennyire hatékony naponta milliókat visszatartani attól, hogy elkapják a Covidot – az a kérdés, hogy a fertőzöttek milyen gyorsan telepednek le és mennek el elszigeteltségbe. Ez csak egy kínai kérdés, de nem erről írok.
Még fontosabb kérdés – hogyan kell a covid karantént egy kisgyerekkel? Tudod? Elmondom, mert én azon „szerencsések” közé tartozom, akik másodszor is átélik. 5 hónap alatt a lányom fel tudott szívni egy második Omicront. Ennek megfelelően az egészséges idegek hiánycikknek számítanak – csakhogy nálunk legalábbis a nevetésből nincs hiány.
Pozitív teszt második napja
5:45: Felkelek dolgozni – nem tartozom azon szerencsések közé, akik nem tudnak online dolgozni. Amióta arról beszéltél, hogy legalább a karantén alatt pihensz – pihensz! Még ha beteg is vagyok a pestistől, nincs nyugalom.
5:50: Első ellenőrzés – a gyerek még alszik. Tegnap volt egy kis hőmérséklet, de 37 fok. Egy orvos azt mondta, ez semmi – új szabványok. Egy másik – hát megőrült, ez a legveszélyesebb hőmérséklet! A megoldás egyértelmű – halkan a hőmérő-pisztolyhoz osonok, és a homlokon mérek. 5-6-szor kattintok, még mindig 36,5-36,7. Ez igaz? Hoppá, a gyerek izzad – nem lehet lázas. Gyere dolgozni, a kollégáid várnak.
9:00 – 3 órát dolgoztam, és úgy tűnik, 30. Mindenhonnan elárasztanak a hülyeségek – hogy nem lehet megszelídíteni ezt a világot? A gyerek másfél órája fent van. Reggelizett, felhajtás nélkül megitta a gyógyszerét – még több „tablettát” is akar. Milyen szép, kedvesem. Kétszer-háromszor köhögtem, kétszer-háromszor tüsszentettem, de ennyi – a kerti takonynak súlyosabb tünetei vannak! Igen, de ha ez a Covid-valami hatással van rá, kinyit neki valamit? Hogy lehet, hogy csak 5 hónap, és másodszor? Igaz, a kisgyerekek immunrendszere nem olyan, mint a felnőtteké, még nem alakult ki teljesen, nem a világ nyolcadik csodája, hogy azzá válik. Azonban ki tudja – lehet, hogy a szervezete nem reagál jól a vírusra, ezért történik ez. Szívemet szorítva…
9:02 – Bevettem a tablettákat? Kapcsolatban vagyok, szopok valami vírusölőt, azt is adjuk a gyereknek, mivel kíméletesebb. Legalább nem fáj a torkom, és nincs náthám. És ez a fej- és szemfájdalom, azért, mert fertőzött vagyok, vagy azért, mert a Messenger és a Skype üzenetei gyorsabban hullanak, mint a vírusok a kicsi orrából? A második, a második…
9:03 – Mi van a nővel, ittad őket? Szervezettebb, jól sikerült. Ez a csevegés újra előkerül – mi olyan fontos, a háború már régen kitört!
9:30 – Játsszunk, apa. Minek, édesem? A labdával (ez az a gumi, amivel a vásárokon megtöltik az automatákat, pl. a South Parkban). Kelj fel, apa, különben a gyerekből vámpír lesz. Egymásnak dobjuk – a cél az, hogy elkapjuk. Ha hiányzik, mutasson a másikra. A kisördög kitalálta, hogy csak neki legyen pontja, és minden irányba dob, de nem az apjára. Időnként előre látok és elkapok – még mindig jók a reflexeim, ez öröklődik, és rendszeresen futballozom is. A veszteség azonban előre meghatározott…
10:00 – Dolgozni kell! De miért is kellene…
10:15 – Apuci, keressük a labdát! Melyik labda? Akivel játszottunk. Én Baby Shark nyomozó vagyok, te William Watson – oldjuk meg a rejtélyt (aki nem tudja, mi az a Nick Jr., keressen rá a google-ba, nem tudom megmagyarázni).
10:25 – Mekkora lehet a nappali, hogy egy másodperc alatt nem találjuk meg a labdát? Látszólag sokat, az órára nézve – 20. alkalommal! Mert dolgozom. És nem csoda, hogy az üres labda sehol – a padlót nehéz látni. Több játék van rajta, mint takony a zsebkendőben.
10:50 – MEGTALÁLTUK! Természetesen a játékkáosz középpontjában. 10. alkalommal láttam az átlátszó golyót…
12:00 – Apa, én Piroska vagyok. Mi van a fejeden? Hol vetted azt a melltartót? Igen, ez nem egy! Ja, és volt egy piros is. Jól nézek ki, apa? Az egész fejed belefér egy pohárba – újabb ok arra, hogy büszke legyél a feleségemre!
13:00 – Cápaerő! Az egyik fotel párna úgy repül el a tévé mellett, mint egy orosz rakéta egy ukrán atomerőmű közelében. Vigyázz, kislány, eltöröd – nem fogsz óvodát nézni! Cápa ereje!
13:30 – Felhangzik a gyerekek nevetése, a labda ismét repül, és fájdalmasan az anyja bordáiba süllyed. „Kicsim, ne lőj így hátba – ne légy orosz!” A feleségem szavai összefoglalják a napot…
13:45 – A gyerek aka! Csak az nem tudja, milyen megkönnyebbülés ez, akinek nincs gyereke. Rendszeresnek lenni, olyannak lenni, amilyennek lennie kell…
14:00 – Kifutópálya. Autópálya egészen pontosan. WC papírból. Nem egészen az egész tekercset, de… Kezdje – a nappaliból. Finálé – a hálószobában. Ahogy egy igazi pályához illik, vannak zsákutcák. Hansel és Gretel nyoma – apránként…
Következtetés: nem vészelhetjük át a karantént, mint az emberek! És te?!
P.p. Nincs energiám írni a többi napról. És még mindig tünetmentes vagyok – három adag oltással és egy Omicronnal a tudás erősítésére februárban!