Site icon Kirsche

Egy sokgyermekes anya örökbefogadott gyermekei és agybénulásos gyermeke iránti szeretetéről beszél

Az élet néha nem a legkellemesebb meglepetéseket okozza. Vannak, akik negatívan viszonyulnak hozzájuk, mások éppen ellenkezőleg, filozófiaiak, természetesnek veszik a helyzetet. És itt van a fő időben észreveszi, hogy az élet megy tovább.

A hősnőnk Elena, igazán erős temperációval rendelkezik: minden akadály ellenére a nő nem adja fel, és határozottan halad célja felé. Talán pontosan ez a helyzet, amikor a szövegkörnyezetben az „ember” szót kizárólag nagybetűvel használják.

Elena minden napját szó szerint minden percben tervezik: nyolc gyerek nem engedi meg a tétlenséget.

Egy nő családi életében valóban több a gond, mint egy átlagos sokgyermekes anyának. És még csak nem is nevelésről és állandóan dolgozó házastársról van szó, nem.

Van egy olyan tulajdonság, amely első pillantásra nagyon ijesztőnek hangzik, de hidd el, nem minden olyan szomorú.

– Az egyik fiamnál agyi bénulást diagnosztizáltak. A gyermek örökbe fogadott, 1,2 évesen fogadták örökbe. A betegséget nemrég diagnosztizálták.

Amikor elvitték az Árvaházból, már feküdt: sem állni, sem ülni, sem mászni nem tudott. Nem volt támasz – még a kezére sem tudta felemelni magát. Az állandó fekvés miatt fejgörbület keletkezett.

Most két éves a gyerek, próbál járni, de sajnos nincs támogatás, mint olyan.

A betegség formája enyhe, így minden esély megvan rá, hogy a jövőben járni fog. A legfontosabb az, hogy megfelelő figyelmet fordítsunk és folyamatosan részt vegyenek a rehabilitációban.

Emlékeztetünk: Elena nagy gyermekszáma nem korlátozódik a társadalomra jellemző három gyerekre.

– A családunkban mindössze nyolc gyerek van. Most hét kiskorú él velünk – a legidősebbet már kiengedték, és mellesleg örökbe is fogadták. Itt szolgál a hadseregben, minden rendben van vele.

Bár csak három évig élt velünk, azt hiszem, nyolc gyermekünk van – ez az én gyerekem.

A férjem jól reagált az örökbefogadásra: soha nem volt ellene, csak mellette. A mennyiséget természetesen nem határozták meg, de nem volt akadálya a részéről – mindig volt támogatás.

A szüleink mindent pozitívan fogadtak. Igen, hiába álltunk ki negatív állásponttal, a véleményünk semmilyen módon nem befolyásolhatta a döntésünket, főleg ha szeretnek, akkor megértik.

Ismerkedés egymással

– Már az első találkozásuk pillanatában sem fogadott emberként, hanem sajátunkként fogták fel őket. Mind a hatan azonnal aláírták a beleegyezésüket. Belsőleg megértettük – a gyerek a miénk!

Nem volt olyan, hogy „talán nem fogadjuk el”, „gondoljunk még rá”. Még a felnőtt fiúkat is feltétel nélkül befogadták, itt egy újabb kérdés kúszik be: „Elfogadtak minket?” Mindenesetre a mi gyerekeink.

Szinte mindenki teljesen eszméletlen korban érkezett a családunkba, így semmi probléma nem volt. Nem kellett kapcsolatot létesíteni velük – egyszerűen nem volt rá szükség.

Felnőttekkel igen, kicsit nehezebbnek bizonyult. Tudod, nem taszítottak el minket, ami később sokat segített. Egyes gyerekek óvatosan, néha fájdalmasan, ellenségesen látják az új családot. Ebben az esetben minden sokkal nehezebb.

Még egyszer megismétlem: szerencsénk volt. A srácaink elfogadtak minket, segítettek a kapcsolatteremtésben, és félúton találkoztak velünk.

Nem munkaként fogták fel őket, azonnal beengedték a szívükbe – talán ez is döntő szerepet játszott.

Minden nehézség ellenére a hősnő nem adja fel, és hisz a pozitív eredményben. Sőt, mögötted egy kis támogató sereg fekszik – annyira szeretett és drága.

– Hány gyerek kell ahhoz, hogy boldog legyen? Valószínűleg annyi, amennyire az erőforrás elég: nem annyira anyagi, hanem belső, lelki.

Ha van két gyermeke, de nem tud megbirkózni velük: nincs elég idő, nehéz, valami nem megy jól – nem vagy boldog.

Vannak, akik tíz gyerekkel jönnek harmóniába, mások csak eggyel. Konkrét szám nincs, mindent a belső állapot, a béke érzése dönt el.

Mindig is nagy családról álmodoztam – nagycsaládban nőttem fel. A gyerekek iránti szeretet mindig jelen volt. Amíg még tinédzser volt, vigyázott mások gyerekeire, és sétált velük. Mindig hiányzott valaki nálam fiatalabb.

Nagyon nehéz sokgyermekes anyának lenni, de másrészt örömteli. Örömteli felismerni, hogy nincs csend a házadban, tele van nevetéssel, beszélgetéssel, állandó mozgás van. Itt csak akkor van csend, amikor mindenki alszik.

Mindezek mellett átfogó fejlesztésre van szükség. Néha tucatnyi kérdést tesznek fel kívülről, amelyekre a válaszok bölcsek és nem taszítóak legyenek a gyerek számára.

Mik a nehézségek? Ezek általában hétköznapi pillanatok.

Például keressünk egy autót, amibe mindannyian beleférünk. A tengeren is nehéz szállást találni – egy igazán tágas szobával rendelkező lehetőség kiválasztása sok időt vesz igénybe. Egy másik nehéz feladat három találkozóra eljutni az iskolában, különösen, ha szükségesnek tartod, hogy mindkettőre elmenj.

Valójában olyan kicsik, hogy nem is akarsz rajtuk időzni.

A boldogság abban a felismerésben rejlik, hogy az élet nem múlik el hiába. Ha sikerül méltó polgárt nevelned gyermekedből, akkor nem minden hiábavaló.

Viktória Cherevako

Fotó: a hősnő személyes archívumából

Exit mobile version