A tapasztalt nyári lakosokat már nem lehet meglepni a közönséges eperrel, de valódi örömüket könnyen okozza a chilei és a szűz eper hibridje.
Az észak- és dél-amerikai növények egyedülálló bogyós fajtákat hoztak létre, amelyek ízében még a legédesebb ananásznál is jobbak.
A tenyésztők megtalálása a nyári lakosok számára is érdekes, mert az ilyen eper nem vonzza a madarakat. A bogyók csendesen érnek az ágyásokban, és a madarak elrepülnek.
A hibrid fajtát „Pineberry”-nek hívják. A név két angol „ananász” („ananász”) és „eper” („eper”) összevonásával jött létre.
Ez egy javító kerti eper, amelyben a bogyók valamivel kisebbek, mint a közönséges eper. Eleinte zöldek, de az érés során kifehérednek, és a napfény hatására rózsaszínes árnyalatot kapnak.
A „fenyő” öntermékeny, nem keresztbeporzó a környéken lévő többi fajtával, így nyugodtan ültethető a szokásos eperfajták mellé.
Miért nem érintik a madarak a bogyókat? A szakértők szerint minden a gyümölcs színén múlik. A madarak éretlennek tartják a bogyókat, ezért elrepülnek.
A fenyőbogyó májustól júliusig hoz gyümölcsöt. Egy bokorból átlagosan akár 1 kg bogyót is lehet gyűjteni szezononként.
