A szarvashús az egyik legegészségesebb és legkevésbé feldolgozott hús Lengyelországban. Ennek ellenére a baromfi- vagy sertéshúshoz képest ritkán kerül az asztalra. Hazánkban ma gyakorlatilag nem használják, pedig gazdag hagyománya van (nemesi asztalokon a presztízs szimbóluma volt).
Talán azért, mert drágább, nehezebben beszerezhető (a minőségért kell fizetni), és nem mindenki tudja jól elkészíteni. Érdemes azonban erőlködni, kicsit többet költeni és tartósan beiktatni az étlapunkba, mert általában nincs tele vegyszerekkel. Soványabb, ízletesebb hús, magas tápértékkel.
A játékot mindenképpen érdemes beiktatni az étrendbe. Ellentétben a legtöbb ipari gazdaságból származó hússal (különösen a mesterséges adalékanyagokkal és antibiotikumokkal töltött baromfi) ez a legkevésbé feldolgozott és vegyszermentes.
Szigorú ellenőrzéseknek vetik alá, és főleg szaküzletekben árusítják, ezért magasabb az ára. A vad biológiailag tisztább és tápértékekben gazdag. Ez egy kis zsírtartalmú sovány hús, amely kiváló minőségű fehérjét, vasat, cinket, omega 3 és B-vitamint (főleg B12-t) tartalmaz.
Viszonylag alacsony a kalóriatartalma (például a vaddisznóhúsban csak 103–114 kcal/100 g, a sertéshúsban pedig majdnem kétszer annyi). Ezért jó választás lehet azoknak, akik megpróbálják kontrollálni súlyukat, koleszterinszintjüket, és törődnek a szívükkel és testük egészségével.
A vad nemcsak a legtermészetesebb hús hazánkban, hanem az egyik legízletesebb is. Jellegzetes, mély ízű (főleg szarvas vagy őzgerinc esetében). A konyhában olyan kiegészítőkkel passzol a legjobban, amelyek kiemelik a karakterét, ugyanakkor nem nyomják el.
Nagyon ízlik édes-savanyú adalékokkal, pl. áfonyaszósz, sült alma vagy erdei gyümölcslekvár. Fűszerek „tálalják” elsősorban a fűszeres aromájú fűszernövények, mint a kakukkfű, rozmaring, babérlevél, majoránna, fokhagyma és boróka.
A szarvashúst érdemes zöldségekkel tálalni, pl. sárgarépa, cékla, zeller, ecetes uborka, vörös káposzta vagy petrezselyem. Krumplipürével és hajdinával illik.
