A puszpánglepke egy invazív lepkefaj Európában, amely a Fanidae családjába tartozik. Ez a rovar Ázsiából származik, és bár jelenlétét már a 20. század második felében feljegyezték, az utóbbi időben annyira elterjedt, hogy a kertészek számára igazi kellemetlenséggé vált.
Minden tulajdonos rémálma lett. A buxusmoly lárvái februárban kelnek életre. Érdemes tehát tudni, mit kell tenni, hogy megszabaduljunk tőlük.
Harcolj vele Nem könnyű, de vannak módok megszabadulni tőle. Érdemes gyorsan és korán cselekedni – amíg ezeknek a rovaroknak a populációja még kezelhető.
A buxusmoly imágóinak általában fehér szárnyaik vannak, barna szegéllyel, bár lehet fényes barna is. A bokrokat azonban a lárvák jelentik – zöldek, fekete fejjel és barna csíkokkal. Jelenlétük könnyen felismerhető az elfogyasztott vagy lerágott levelekről, valamint a növény barnulásáról és kiszáradásáról.
Buxwood moly lárvák sűrű bokrok belsejében, a gallyak között telelnek át. Felébrednek, amint a hőmérséklet lassan emelkedni kezd, és 0 Celsius-fok felett marad. Február tehát jó alkalom a puszpángmoly elleni küzdelem megkezdésére.
Amint a lárvák felébrednek és megeszik a növényt, azonnal cselekednie kell. A lárvák érése és tojásrakása előtti populáció csökkentése kulcsfontosságú a növény és a körülötte lévő cserjék megmentéséhez.
Úgy tűnik, a puszpángmolylárvák kézzel történő eltávolítása a legjobb. Érdemes azonban otthoni permetezést is alkalmazni – könnyen elkészíthető és meglehetősen hatékony. Alkalmazása után a lárvák leválnak a gallyakról.
3 hozzávalóból készíthető: ecet, repceolaj és meleg víz. Keverjünk össze 3 evőkanál ecetet, 4 evőkanál repceolajat és ½ liter meleg vizet, majd öntsük a kész keveréket egy porlasztóba, és permetezzük bőségesen a bokor belsejébe.
Az ecet irritálja a kártevőket, a repceolaj pedig csökkenti a tapadásukat, így megnehezíti a gallyakon való megmaradást. Permetezés előtt érdemes fóliát vagy agrotextíliát kiteríteni a bokor alá, hogy a lehulló lárvák ráesjenek. Könnyebb lesz eltávolítani őket. A legjobb, ha elégetjük őket, mert a földön hagyva vissza akarnak térni a növényhez, vagy elkezdenek táplálkozni egy másikkal.

