Bármelyik ember élete során többször tapasztalt félénkségi rohamot, képtelen volt megtenni valamit, vagy kimondani, amit akart. És ez teljesen természetes és normális állapot, ha csak nagyon ritkán fordul elő. De előfordul, hogy a félénkség túlmutat minden határon, és az ember mindentől félni kezd. Leggyakrabban ez már gyermekkorban kezd megnyilvánulni, és jobb lenne, ha azonnal foglalkoznának ezzel a problémával gyermekkorban, és foglalkoznának vele, hogy a végén ne nőj fel bizonytalanná, túlterhelt felnőtté.
A probléma kezeléséhez először meg kell találnia az előfordulásának okát. Természetesen minden gyermek egyéni megközelítést igényel, és a konkrét okok mindenkinél mások, de szinte mindegyik két fő okcsoportba sorolható, amiért a félénkség érzése felmerül.
Az első néhány külső tényező hatása: fenyegetés vagy veszély. Ilyenkor még az is jó, hogy a gyerekben bátortalanság alakul ki, beindul az önfenntartás ösztöne, ami nélkül az ember azonnal meghalna. Ilyenek például a félelmek: félelem a messzire úszástól, a gyors vezetéstől, a szikla melletti állástól. Ez mind teljesen normális. Ha ezek a félelmek nem válnak fóbiává, akkor ez még hasznos is, mert megvédenek a különféle bajoktól. Ezért nem kell küzdeni a félénkség ilyen megnyilvánulásával, a gyermeknek gyermekkorától kezdve meg kell tanulnia érzékelni a megengedett határát, és ebben az esetben a félelem a legnyilvánvalóbb asszisztens.
A második egy belső ok, ez magával a gyerekkel, vagy inkább önbizalomhiányával kapcsolatos. Az ilyen félénkség leggyakrabban más emberekkel való interakcióban nyilvánul meg, ellentétben az első okkal, ahol az interakció főleg tárgyakkal vagy veszélyes helyzetekkel történik. Ilyenkor már nem valamiféle önfenntartási ösztönről beszélünk, a kommunikációtól való félelem és ebből kifolyólag a továbblépési képtelenség. A kiváltó ok az önbizalomhiány, amely a helytelen (jelen esetben alulbecsült) önértékelés eredményeként jön létre, és már kora gyermekkorban kialakul. És ha nincs szükség az első ok elleni küzdelemre, akkor egyszerűen meg kell tenni néhány intézkedést a gyermek megsegítése érdekében.
Ha megtudja, hogy gyermeke félénk a kommunikációban, ne próbálja meg azonnal bemutatni egy társaságnak. Kezdetben a környezet segítségével segíthetsz neki. Bárki sokkal magabiztosabbnak érzi magát, ha a saját otthonában van, így otthon is szervezhet gyerekbulit. Folyamatosan dicsérni kell a gyermeket, és támogatni kell minden törekvésében.
