Nori különleges helyet foglal el a japán konyhában. Ez egyfajta vékony, szárított hínár, amelyet számos hagyományos japán ételben használnak, különösen a sushiban. A Nori nagy múltra és több mint 2000 éves gazdag hagyományokkal rendelkezik, használata elengedhetetlen a japán konyhában. Tudjon meg többet az ehető hínárról és arról, hogyan illesztheti be megfelelően napi étrendjébe.
Japánban több mint 2000 éve esznek tengeri moszatot / Shutterstock
A hínár évszázadok óta a japán konyha része, de a nori már régóta túlmutat a Felkelő Nap országának határain. A nori azonban nem az egyetlen ehető hínár Japánban. Valójában Japán körüli vizekben sokféle tengeri moszat található, amelyeket ki kell próbálnia, ha lehetősége van rá.
A hínár kifejezés tengeri növényekre és makroalgákra utal (elég nagy algák ahhoz, hogy látni lehessen), amelyek a tengerben nőnek, de néha folyókban és tavakban is használják. Szinte mindegyik ehető, de nem feltétlenül ízletes. A hínárnak nem ismert mérgező vagy mérgező formái.
Felhők és egyéb ehető hínár
A hínárt évezredek óta használják a japán konyhában. Nyolc különböző fajta hínárt fogyasztanak, és 1500 éves múltra visszatekintő dokumentumokat találtak, amelyek bizonyítják fogyasztásukat.
Az ehető hínárra utaló versek is vannak a Manyoshu-ban, a 8. századi japán versgyűjteményben. Azóta az egyes hínárfajták nemcsak a konyhában, hanem a japán kultúrában is fontos szerepet töltenek be, gyakran kínálatként és fesztiválokon is használják.
Manapság a Japánból származó tengeri moszatot szárítják és csomagolják, és szinte az egész világon elérhető.
A leghíresebb ehető hínárfajták
Az ehető japán hínár legismertebb fajtája a nori, de valójában sokféle fajtája létezik, mindegyiknek megvan a maga íze és állaga.
A hat fő hínárfajtával Japánban találkozhat:
- Felhősödés (海苔): Válasszon száraz, sós. Általában harapnivalóként vagy tésztával vagy tésztával fogyasztják.
- Kombu (昆布): Vastag lapokban értékesítik, és rehidratálást igényel. Általában dashi alaplé készítésére használják.
- Wakame (若芽): Az undaria pinnatifida nevű hínárfajta. Szárazon árulják, és főzéshez újra kell hidratálni, gyakran levesek összetevőjeként.
- Hijiki (ひじき): Aprítva és szárítva értékesítik, főzéshez rehidratálni kell.
- Mekabu (めかぶ): A wakame növény más része. Nyálkás állagúak, szárazon és frissen is árusítják.
- Umi budo (海ぶどう): Megmosva, nyersen árulják és általában fogyasztják Dél-Japánban.
Hogyan lehet begyűjteni és termeszteni ehető hínárt
Minden hínárfajtának megvan a maga elkészítési módja. Hagyományosan a legtöbb hínárfajtát búvárok takarítják be. Manapság egyes ehető hínárfajtákat olyan gazdaságokban termesztenek, ahol a hőmérséklet és a fény könnyebben szabályozható.
A Nórit általában ellenőrzöttebb módon, hálóval termesztik. Késő ősztől tél elején betakarítják, egy csónak tetejére szerelt mechanikus betakarítógépekkel. A nórit csak azután szedik be, hogy elérte a kívánt 20 cm-es hosszúságot.
A desszert részlegből arra invitálunk, hogy kóstolja meg. Élvezni fogja a puha és ízletes desszertet.
A kombut általában a nyári hónapokban takarítják be. A kombájnok kiszállnak a csónakokra, és hosszú, horoggal ellátott farudakkal húzzák ki őket a gyökérből. Ezt a vízben hagyják, hogy a következő évben az algák növekedjenek. A betakarítás után kövekre helyezik, hogy a napon megszáradjanak.
A legtöbb ehető hínárfajtát szárítva árulják, de néhány frissen és nyersen is megtalálható a fajtától és az évszaktól függően.
A felhőlapok az algák édesvízben történő mosásával jönnek létre. Ezután apróra vágják és lapokra préselik, amelyeket mechanikusan szárítanak. A hagyományos módszerek több időt igényeltek, mert a felhőlapokat a napon szárították. A Kombu számára ez a hagyomány folytatódik. A Wakame azért van különlegesebb helyzetben, mert sokféle módon lehet szárítani, például hamuval, fa deszkán, árnyékban vagy forralással, majd hűtéssel.
Az üzletekben egész évben talál ehető hínárt. Megfelelő körülmények között tárolva a szárítottak nagyon sokáig elállnak, így az íze idővel nem változik.
Hogyan együnk algát
Minden algatípusnak megvannak a maga sajátosságai, ezért speciális módon kell használni őket.
A Nóri talán a legjobban alkalmazkodó, mivel enyhén ropogós és vékony. Ez azt jelenti, hogy könnyen csomagolható, fűszerezhető vagy áztatható.
Leghíresebb arról, hogy körbetekerjük, de gyakran egészben is használják ramen öntetként, vagy apró darabokra vágva, hogy rizsre vagy más ételekre kenjük. Sós nassolnivaló formájában is gyakran látni.
A Kombu a japán konyha umami bombája. Leggyakrabban dashi készítésére használják, egy egyszerű japán leves, amelyet csak néhány percig kell forralni. Néha a kombut a halak becsomagolására is használják.
A wakame-ot gyakran teszik hínárba vagy más levesekbe, mert rostosabb, és néha salátákhoz is rehidratálják. A mekabu és a hijiki hasonlóak, levesekhez, salátákhoz és köretekhez használják. Az Umi budot általában úgy fogyasztják, ahogy van, talán csak egy kis ecettel vagy szójaszósszal.