Egy új tanulmány azt mutatja, hogy azok a szülők, akik súlyos büntetést szabnak ki kisgyermekeikre, tartós szellemi fogyatékosságra hajlamosíthatják őket – írja a UPI.
A kutatók azt találták, hogy a megfigyelt 7500, 3 és 9 év közötti gyermek körülbelül 10 százaléka a „magas kockázatú” csoportba került, ahol a rossz mentális egészség tünetei – a tartós szomorúságtól a dührohamokig – az évek során súlyosbodtak.
Azok a gyerekek, akiknek szülei gyakran alkalmaztak kemény fegyelmező intézkedéseket, beleértve az ordítást vagy a fizikai fenyítést, körülbelül 50%-kal nagyobb valószínűséggel kerültek ebbe a csoportba, mint társaik.
A szakértők kifejtették, hogy az Epidemiology and Psychiatric Sciences folyóiratban nemrégiben megjelent eredmények rávilágítanak egy fontos tényre: egyes szülőknek jobb stratégiákat kell megtanulniuk a kisgyermekek viselkedésének szabályozására. Ez például azt jelentheti, hogy „időtúllépést” kell alkalmazni a dühroham elfojtására – mondja Ioannis Katsantonis, a tanulmány vezetője, a Cambridge-i Egyetem PhD-hallgatója. De ez azt is jelenti, hogy világos és következetes viselkedési szabályokat kell létrehozni, amelyeket a kisgyermekek megérthetnek.
A tanulmány szerint a „következetes” nevelési stílus pozitív hatással van a gyerekek mentális jólétére. Ezekben a családokban a gyerekek kora gyermekkori viselkedése és érzelmi problémái általában idővel javulnak. „Ennek az lehet az oka, hogy a szülői gondoskodás következetessége kiszámíthatóságot és biztonságérzetet ad a gyerekeknek, ami pufferként hathat a mentális egészség romlása ellen” – mondja Katsantonis.
Szerinte, ha a szülők következetesek, ez azt sugallja, hogy „pozitív és biztonságos kapcsolatot alakítanak ki gyermekükkel, amelyben érzékenyek és melegek a gyermek iránt, miközben világos határokat és elvárásokat szabnak”.
Az eredmények valamivel több mint 7500 írországi gyermeken alapulnak, akik részt vettek egy nemzeti egészségügyi felmérésben. Amikor a gyerekek 3, 5 és 9 évesek voltak, szüleik standard kérdőíveket töltöttek ki, amelyek a gyerekek „internalizáló” és „külső” viselkedését mérték.
Az internalizáló tünetek az érzelmekhez kapcsolódnak – például amikor a gyerekek állandóan szomorúak, szoronganak vagy visszahúzódnak. A külső tünetek kifelé irányulnak, és olyan problémákat foglalnak magukban, mint az agresszió, az impulzivitás és a dac.
A tanulmány megállapította, hogy összességében a gyermekek körülbelül 10%-a tapasztalta az internalizáló vagy külső tünetek súlyosbodását az évek során. Ezzel szemben a legtöbb gyerek – körülbelül 84%-uk – következetesen az érzelmi tünetspektrum alján volt, és minden korai gyermekkori viselkedési problémát legyőzött.
A gyermekek egy kis százalékánál a tünetek a normálisnál magasabbak voltak, de idővel némi javulást mutattak.
Kiderült, hogy az, ahogy a szülők irányítják 3 éves gyermekük viselkedését, kulcsfontosságú a 3 éves gyermekük mentális egészségének pályája szempontjából. Amikor a szülők magas pontszámot értek el (saját adataik szerint) a kemény szülői skálán, gyermekük 50%-kal nagyobb valószínűséggel került a magas kockázatú csoportba, mint azok, akiknek a szülei alacsony pontszámot értek el ezen a skálán.
A „kemény szülői nevelés” jelentheti a gyermek gyakori kiabálását, előre nem látható büntetését, sértegetését vagy fizikai megbüntetését.
Tekintettel arra, amit ezekről a taktikákról már tudunk, az új eredmények nem meglepőek – mondja Gregory Fosco, a Pennsylvaniai Állami Egyetem humánfejlesztési és családtudományi professzora. „Ezek a kemény, túlreagáló szülői módszerek veszélybe sodorják a gyerekeket” – mondja Fosco, aki nem vett részt a tanulmányban.
Megjegyezte: nem légüres térben léteznek azok a módok, ahogyan a szülők kezelik kisgyermekeik viselkedését: a szigorú eszközöket alkalmazó szülők életében számos stresszt okozó tényező, esetleg saját mentális egészségügyi problémáik lehetnek.
Fosco azonban hisz abban, hogy a szülők elsajátíthatják az „alternatív készségeket”, hogy javítsák az egész család jólétét. „Amikor a gyerek elkezdi megmutatni, hogy jobban van, az gyakran a szülők mentális egészségét is segíti” – meggyőződése Fosco.
Katsantonishoz hasonlóan ő is hangsúlyozza a következetesség és a higgadtság megőrzésének fontosságát: hozz létre világos szabályokat arra vonatkozóan, hogyan várod el gyermeked viselkedését, és légy következetes a helytelen viselkedés „ésszerű következményeinek” követésében, mint például a játék megszakítása. Ezenkívül használjon nyugodt, semleges hangnemet a kiabálás és a fenyegetés helyett.
„Megtanulhatsz világos üzeneteket küldeni anélkül, hogy a dolgok túlzott mértékben eszkalálódnának.” – mondja Fosco. Ugyanakkor hozzáteszi, nem minden rossz viselkedésre van szükség válaszra. Néha a szülők mindenkit megmenthetnek a drámától, ha következmények nélkül hagynak el egy kisebb incidenst.
Fosco azt is javasolja, hogy a szülők tanuljanak meg „kedvesek lenni magukhoz”, és találjanak módokat a stressz enyhítésére. – Nyugodtabban fogsz tudni reagálni a gyerekeidre, ha magadra is vigyázol – tanácsolja a szakember.
Forrás: BTA