A híres gízai nagy piramistól néhány kilométerre délre található Egyiptom legrégebbi piramisa. Dzsoser fáraóé. Kr.e. 2630 körül épült. Úgy épült, hogy kőplatformokat raktak egymásra, hogy lépcsős szerkezetet alkossanak. Ennek a piramisnak az építésze Imhotep főpap volt, aki egyben Djoser fáraó tanácsadója is volt. A szakértők sokáig a világ legrégebbinek tartották. A Föld másik felén nemrégiben történt felfedezések azonban megváltoztatták ezt a véleményt.
Az ókori Amerikában a piramisok nagyon népszerűek voltak a maják, aztékok és az inkák idejében. A 20. század elején Peru magashegyi sivatagai között a régészek véletlenül felfedezték a Caral nevű nagy ősi várost. Szerkezeteinek összetettsége miatt eleinte azt feltételezték, hogy viszonylag nemrégiben épült. Egy 2001-es tanulmány azonban kimutatta, hogy ez nem igaz.
A Karal építéséhez használt építőanyagok eddigi szénizotópjainak felhasználásával a csapat megállapította, hogy a város már ie 2627-ben létezhetett. E felfedezés alapján a régészek azt sugallják, hogy az itt található hat piramis az egyiptomiak előtt létezhetett. De mivel a karáli épületek pontos dátuma nem biztos, nehéz megmondani, hogy kinek az elsőbbsége.
Az Indonéz Tudományos Intézet geológusai ugyanakkor azt mondják, hogy felfedezték a világ legrégebbi piramisát. – Indonéziában található, a Gunung Padang-hegyen („A Megvilágosodás hegye”). Ezt az Amerikai Geofizikai Unió washingtoni ülésén jelentették be. A Gunung Padang egy hegy, amelynek lejtőin a régészek korábban többemeletes építményeket fedeztek fel, amelyek tetején egy fő piramis található. Az ásatások már 1914-ben megkezdődtek, amikor bazalt megalitokat találtak a tetején.
2011-ben pedig Dani Natavijaya indonéz geológus kiterjedt kutatást végzett a hegyen. Kijelentette, hogy ez nem csak egy négyszögletű hegy, hanem valójában más építményekkel együtt mesterségesen létrehozott piramis. A tetején bazaltoszlopok helyezkednek el, amelyek szó szerint 15 hektáros területet tesznek ki. Az oszlopok hossza körülbelül egy méter, átmérőjük – több tíz centiméter.
„Azt hittük, régebben csak valami épület volt itt. Kiderült, hogy messze lefelé nyúlik, több rétegből áll, és a hegy szinte teljes térfogatát elfoglalja” – mondja Andang Bakhtiar geológus.
Röntgentomográfiával, talajradarral és más módszerekkel a geológusok megállapították, hogy a piramist nem egyszerűen a felszínre emelték, hanem mélyen behatoltak a hegybe. A második réteg 3 méter mélységben található, a harmadik – körülbelül 15. Ezután következik a negyedik, bazaltréteg, amely egy vulkánkitörés után keletkezett, és valószínűleg az ókori építők használták, dolgozták fel és alakították át.
Több éven keresztül a kutatók kőmintákat vettek a piramis különböző részeiből. A felszíni megalitok első kormeghatározása szerint 1500 évesek. A mélyen a föld alatti megalitikus építmények életkora azonban elérte a 28 ezer évet, ami az indonéz piramist nemcsak egyedülálló, évezredek alatt létrehozott építmény, hanem a világ legrégebbi piramisa is.
A kutatók biztosak abban, hogy a piramisnak vallási jelentősége volt. Ma a helyiek a teraszait meditációs helyként használják – több ezer évvel ezelőtt pedig ugyanerre a célra használták.
„Ez egy egyedülálló templom” – mondja Natavijaya. „Ez hatalmas. Az emberek azt hiszik, hogy a történelem előtti építészet primitív volt, de ez az emlékmű azt bizonyítja, hogy tévedtek.”
Más kutatók azonban továbbra is szkeptikusak Natavijaya felfedezéseiről. Ezeket más kutatócsoportok még nem erősítették meg, és a legfrissebb adatokat még nem vizsgálták felül. Munkájának eredményei azonban lehetővé tették számunkra, hogy többet tudjunk meg a piramis szerkezetéről, és valószínűleg újraélesztik a vitát a valódi koráról.